Február

Hercegnő voltam, kit mindenki csodált,
Kinek tanácsát kérték és megfogadták,
Mindenki - ki szeretett vagy kedvelt-,
Ha akartam, ha nem, piedesztálra emelt..


E piedeszta magas volt nagyon-nagyon
És én magamat egyre inkább aljasnak,
Szélhámosnak, hazugnak, csalónak tartom.

Terhel az elvárás, de az ember gyarló,
tagadhatatlanul nagyon jólesik
A felém sugárzó, őszinte tisztelet.

Na, de lélek-tükröm mást mutatott.
Hittem, tükröm származási helye az
kastély volt és torzítása nem több
mint pajkos, csúfondáros kérdezz-felelek.

(Csak ez miatt tudtam azt elhinni, tényleg jó vagyok).

Teltek az évek... A Férfi ököl marokba rándult,
E tükörbe teljes erővel, dühvel belecsapott.
A megfáradt lélek, a megkeseredett férfi
Úgy döntött: elég volt! Elég.

A froncsirozott üveg visított majd
darabokra hullott.. Apró szilánkjai a földön
ezerfelé repültek,, csillámló kristályoknak hazudva
magukat, de , szúrósak, húsbavágók voltak,

Testem minden darabját, szanaszét szabdalták,
Agyam bezárult hirtelen megbénult. A zsigereknek
Át hatalmát. Vérem megfagyott, megdermedt az erekben.
Szívem meg csak várta, a megszokott gépezet
Mikor indul már be?


Lelkem ébredt fel álmából – hát mégis igaz a Csipke Rózsika mese?
És búsan, megbocsájtón életre keltett.
Mégis mit hittél?
Mégis mire számítottál?

A másik türelmével játszani – jó móka.
Az őszinteséget gúnynak tenni ki –kegyetlen móka
A szerelmet, kitartást megkérdőjelezni – aljas játszadozás.
És ne hidd, hogy ezekkel felébe kerekedsz, ellenben a másikon
nehezen gyógyuló, mély sebeket ejtesz.


Az őrült cselekedet megalázó,
Megkaptad. Tessék, most viseljed.
.
Viseltem is büszkén, megbocsájtón
Figyelve Rá, ki tettére maga sem volt büszke.


Aztán egy nap - ki tudja mi okból,
általi felöltő is mállott majd szétfoszlott..
Most itt állok pőrén...

Vajon pőreségem pellengérre állít?
Vagy pőreségem példaként áll itt?
Vagy a pőreség prédává alakít?

Vállalom. Vállalom döntésem minden
negatív vonzatát: remélve sorsom is rám talál
Meztelen lelkemet hozom-viszem, mutatom,
Csupasz egomat feltárom, kiadom.

Most és így szeress!
Ha nem megy: engedj!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.