Rigoletto
Rigoletto
Szegény bolond,
udvari pojáca,
vidám herceg szolgája, ötleteid
majd te és gyermeked is bánja.
A király mulat.
Százával lövi a madarakat,
de mindenre ráun,
a nagytanácsban angolnát csipeget.
Rá kubai koktélt iszik.
Ki bolondabb, Rigolettó?
Felségek ripacsa, mint várták, hazudtál.
Te is kapod a morzsát és ez jó.
Örökké felsülni,
kéretlen is vidámnak lenni,
parancsra nevetni
és röhögtetni?
Hátul, mögötted megalkudtak
a magánzó hóhérral.
Fura világ ez, ahol a bérgyilok
szabadon jár és kel.
Étlapról rendelhető visszalépés, vagy furkós kocogó.
Majd bánod, ha látod egy zsákban a lányod.
Akkor majd elnémul a vicc
és a hűség Mantuától.
Szegény bohóc, most jól megy,
de utólag benyújtják a számlát
a felséges barátok.
Úgy legyen és lesz is, majd meglátod.
Ma más a világ, mit ne gondolj!
Nincsenek már mesés hercegek. Csak valódiak.
Bérgyilkosok is alig, de akadnak még
elmélkedők. Emberek.
2003-11-09.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.