Pénteken este Dobogokőn vendégeskedtem Birizdó Gabinál. Mutatott nekem egy munkát. Egy északi tájakon bányászott különös kőből csiszolt művét mutatta. Lenyűgöző volt. A feket, vulkánikus (?) anyakőzetbe tökéletesen kerekded és tojásdad kövek préselődtek. Lenyűgöző volt. A kép egy éji tengerpartot idézett meg. Azonnal az alábbi verset szavaltam.
Nils Collett Vogt
Kék habtaréj, röpítsd szivem napon, szelen! Kék habtaréj, te volt szivem! Rá most a csönd sötétje hull. Rengj éjbe, hab, szürkén, vadul és nehezen!
Tajtékot űzz! Mint sírhant, sűrű tengerár magába zár; éj s csillagtér rá visszatűz.
Dönts jégmagányba, hab, vadul, szürkén és nehezen! Csöpp fodrokká törj szótlanul! Halálba múlj! Hab voltam én, ifjú s azúr, napon, szelen.
Csillag reng rajtunk szelíden.
Örök korong, ránk űr borong; hideg csillag-pusztába csüng ringó vizünk.
Bizony, Pálóczi Antal megújra szembedicséri magát. Tényirodalomként közli, hogy ő, jó. Tapsvihar. Nos, én 10 éve dolgozom a szociális szférában. 6 éve a jelenlegi főmunkahelyemen, ahol hajléktalan nőkkel foglalkozom (amúgy az első három évben anyaotthonunk is volt). Háromszor vittem színpadra egy-egy remek előadást a borzalmas életút végén lévő ügyfeleimmel, nem csak a saját intézményünkben és a mellékállásomban de egy harmadik intézményben is irodalmi csoportokat tartok. Az utóbbi intézményben szenvedélybetegeknek tartok csoportot, kifejezetten a nagy szakmai tekintélyű vezető hívására. Az ott lakók közül többen elmondták, hogy ki nem hagynának egyetlen alkalmat sem. Ügyfeleim a Múzeumok éjszakáján bemutatták a csoportmunkánkat a látogatóknak és a kreatív csoportokon készített rengeteg alkotást is megtekinthették nálunk a hozzánk betérők. A team-em 2019-ben az év szociális szakembere díjra jelölt, mert az egyik ügyfelem haldoklását fél éven keresztül kísértem távol az intézményünktől, összehozva őt a fiaival, a saját pénzemből gyógyszereket vásároltam neki és eloszlattam a halálfélelmét, mesét, novellát olvastam fel az ágyánál. Az ügyfelek azt mondják egymásnak a Márk szigorú de igazságos, légy vele tisztességes, mert akkor mindig meg fog hallgatni és segíteni fog inkább mint mások stb. Következik-e ebből a DOKK-ra nézvést bármi? Semmi. Sőt, következik-e ebből rám nézve bármi? Rohadtul nem. Teszem ami a dolgom/munkám, hol jobban, hol rosszabbul, de ettől nem vagyok jó. Ettől én még ugyanolyan vagyok mint az összes többi ember: bonyolult, sokféle, változékony. Ezért semmi értelme egy irodalmi oldalon arra hivatkozni, hogy valaki valamilyen segítő szakmában tevékenykedik, mert itt, itt van. Az itteni érintkezésekből lehet csak kiindulni. Többek között ez az, amit Pálóczi Antal nem ért meg. Nem érti, hogy ő itt embereket cibált bíróságra, nem érti, hogy folyton kioktató a hangneme. Nem érti, hogy nem való pszichologizálni és a vitapartner vélt vagy valós traumáival, attitűdjeivel, indulatáttételeivel kapcsolatos prosztóságokat leírni. Nem érti, hogy nem illik testszégyeníteni (ahogy pl. egyesek Vidnyánszky Attilával járnak így el.) Nem érti, hogy mások vallásosságát vagy nem-vallásosságát illik békén hagyni. És még nagyon sok mindent nem ért. Mert nincs arányérzéke. Mindenbe beleszól. Kákacsomón lovagol. Egy utolsó bunkó.
Őszintén? Várom már a bíró döbbent arcát, amikor Pálóczi Antal elébe citál azzal, hogy traumatizáltam Filip Tamást, továbbá azzal, hogy miattam nem tudja önmagát mínuszból nullára felhozni (ami nem megy, azt nem kell erőltetni, és hogy én véleményt merek mondani abban az ügyben, hogy az öndicséret büdös. Nem hiszem, hogy hosszadalmas eljárás lesz. Viszont derűs. Ami a mostani komor időkben nem jön éppen rosszul. Állok hát elébe!
Tulajdonképpen tök vicces Pálóczi Antal érzelmi intelligenciája. Viccelődik ujjazásokkal, testszégyenít stb. Ez tényleg az érzelmi intelligencia csúcsa. Szerencsére engem Pálóczi Antal semmire sem emlékeztet. Na, jó, esetleg Freddy Kruegerre, de nem, még abban is több az emberség, a tisztesség és az önmérséklet mint benne.
Ismét egy kis érdekesség. Pu-taj:
"A buddhizmus, a taoizmus és a sintoizmus egyik fontos alakja és szentje. Japánban a hét szerencseisten egyike. Általában véve a bőség, a boldogság, az öröm, a szerencse istene.
Legtöbbször úgy ábrázolják, mint egy nagy hasú, nevető, kopasz szerzetes. Sok nyugati ember összetéveszti a történelmi Buddhával.
A 10. századi zen szerzetessel, Csicével (Csi-ce, kínai: 契此) azonosítják, aki a buddhizmus terjesztője volt Kelet-Kínában. A Budai nevet becenévként kapta (jelentése: vászonzsák, szövettáska). Csice vászonzsákos, koldus, megvilágosodott szerzetesként élt. Az összegyűjtött alamizsnát gyakran adta tovább gyermekeknek és rászoruló szegény embereknek. Nincstelensége ellenére az elégedettséget, a nagylelkűséget, a kedvességet, a jókedvet sugározta. A beteljesült jóslásairól is ismert volt. Azt tartják róla, hogy Maitreja Buddha (kínai: Mi-lo vagy Milefo, japán: Miroku, koreai: Miruk) földi megtestesülése (reinkarnációja) volt. Ezért a 14. századtól kezdve Maitreja ábrázolásai összeolvadnak Budaival."
Mindenki törpévé válik. Így vagy úgy. Senki se menekülhet. Még Hófehérke és a Királyfi se. A Gonosz Királynőről és a Vadászról nem is beszélve. A világ egy giccsesnek szánt de elhanyagolt kert, amiben hemzseg a sok, köcsög kerti törpe. A legszívesebben ősi iratokat felolvasva járkálnék köztük és rugdosnám fel őket a kibaszott égig. Hülye a pofájuk, hülye a ruhájuk, hülye a csákányuk, a szakálluk, de még a szakállukban a szalonnaszagú nyál is hülye; a gatyájukba száradt kondenzcsík, na az is hülye. A vacak kis pöcsükkel, meg csöcsükkel meg agyukkal, meg szívükkel együtt alávaló mind. Ezzel együtt szeretem őket. Legalábbis szórakoztatnak, ahogy mind a maguk egyedi módján törpék, ahogyan óriásként és emberként érvénytelenek, de törpeként érvényesek, ahogyan valamennyiükön sehányas a kabát, meg fittyedten meredezik a van/nincs sapka. Törpeoratórium a szférák zenéje. Ilúvatar is csak törpöket teremtett, csak némelyik valának, tündének, orknak vagy embernek képzeli magát. Imádni valóan röhejes helyzet, imádni valóan röhejes törpék! Megérdemlik, hogy felrúgják őket a kibaszott égig, ahol egy felhőbe kapaszkodva, eljuthatnának a Nagy Törpe országába végre-valahára, s helyet foglalhatnának kétbalkezének jobbján mind.
1. Pálóczi Antal a Törprengés -cím rövid prózai szösszenetemről beszél, aminek se hozzá, se a dokkhoz köze nincs, a facebook-on tettem közzé. Hagy rúgjak már fel fiktív törpéket a mennyországig ha arra van írói kedvem.
2. Amikor szétvert fejű, megerőszakolt asszonyok ülnek majd előttem emlékezni fogok arra, hogy Filip Tamás milyen mély poszttraumás stresszben van.
3. Filip Tamás első kivonulása után mindent elkövettem, hogy visszatérjen. Ez neki nem volt elég, azt várta, hogy a Dokk kiközösítse Szokolay Zoltánt. Ezt követelte a szerkesztőségtől. Igen, rendkívül sokszor kellett repülősót vinni neki. Véleményem szerint méltatlan hisztéria keretében fúj fel minden random bolhát Jupiter nagyságú elefánttá, de legalábbis ökörré. Mivel kérését nem teljesítettem és nem is teljesíthettem például Busznyák Imre akaratával szemben sem, így elvesztettem a bizalmát, sőt, ismerve elemi viszolygásomat Pálóczi Antal MEGNYILVÁNULÁSAIVAL kapcsolatban, egy vállról indítható Pálóczival támadt a Dokkra és személy szerint rám. Én azóta nem kerestem meg őt semmivel. Ő szerkesztőként írt nekem egy üzenetet, ha kell kimásolom, amelyben óva intett egy itt is tevékenykedő szerző(nő)től. Azóta is rettegve várom, hogy az illető valami borzalmat követ el ellenem, de csak nem történik semmi. Nem is fog.
4. Az, hogy Pálóczi Antal minden hozzászólásában, posztjában hatszor szembedicséri önmagát szerintem rendkívül kínos. Aki szerint ez nem kínos, szerintem hülye.
5. Egyéb badarságaira nem kívánok reagálni. Azonban leszögezem: felelőtlen és barbár, sőt teljességgel értelmetlen cselekedet volt rászavazni. Akár tetszik ez a véleményem akár nem.
6. A vélemény még tudtommal szabad. Vagy én is kezdjek rettegni a gulágtól, a koncentrációs tábortól? Vagy jön értem a jakobinus csürhe és nyaktiló alá vett. Jaj, mi lesz velem, ó! Mi még a bűnöm! Könyörgöm ne cipőzzetek. Röhej és Pfuj.
7. Vallástörténeti érdekesség: egy Buddha (így a történeti Buddha sem) tud szomorú lenni, ugyanis megszabadult a szenvedés minden formájától.
Tegnap az egész délután Halmosi Sándorral beszélgetve töltöttem. Mindig megrendít a tisztességnek és következetességnek az a kérlelhetetlensége amit erőszak nélkül képes megjeleníteni a világban.
"meggondolatlan, felelőtlen és barbár cselekedetet " követtem el... ---- olvasom egy naplóban
Kérem szigorú megbüntetésemet." stb.
Olvasom egy naplóban. Egy olyan embertől, akinek én sosem ártottam. Ráadásul már rég túladtam a dokk tulajdonrészemen és semmi közöm a szerkesztőség tagjaihoz sem. Sőt, összehoz engem holmi totalitárius eszmékkel, amelyekkel sosem értettem egyet, a működésüktől pedig zsigerileg idegenkedek, a dokk szerkesztőjeként főszerkesztőjeként max. a finom moderálást tartottam elképzelhetőnek. Ráadásul sok nappal az eredeti és mélységes felháborodásomban keletkezett bejegyzésemet citálja elő. A legszomorúbb az ebben a számomra, hogy én sose vontam se az ő, se a ellenfele igazságát kétségbe.
Szerintem Baltazárhoz méltatlan az áldozatszerep, de ha ragaszkodik hozzá, akkor az a szíve joga. Nap mint nap felfoghatatlan sorsokkal találkozom. Meglátásom szerint az övé meg sem közelíti azok borzalmát. Persze nyilván mindenkinek a maga keresztje és a maga hobbija a legfontosabb.
Ahogy némely kedélyes tanító megjegyzi, a Dharma gyakorló és a Dráma gyakorló merőben más. Akik drámázni óhajtanak hagyják a francba a dharmát és élvezzék tovább a szenvedés és a közben időlegesen felbukkanó röpke örömök táncát. (Persze számos nyugati filozófus, pszichológus művész stb. is mélyen vallja, hogy a mélységes egzisztenciális vagy ontológiai unalom ami kérlelhetetlenül áthat mindent, nos, az minden szenvedések legmélyebbike, amitől sem szerelem, sem Isten, sem tudás, sem szórakozás, sem nagyszabású történet nem menthet meg senkit. Maximum le lehet hazudni.)
Amúgy, a nó -színház kifejezetten buddhista szemléletű. Buddhista szemlélettel szerintem számtalan filmet lehetne készíteni vagy a buddhista attitűd bemutatása is lehetséges. A buddhista tematika sokkal nehezebb, hiszen az pont a hisztériás drámázással való szakítást és a józanság megtalálását jelenti.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
