NAPLÓK: Etzel Mark Bartfelder Legutóbbi olvasó: 2025-11-21 14:41 Összes olvasás: 58469Olvasói hozzászólások nélkül| 583. | b. a. m. : eredmény | Miklóssi Szabó Istvá: Néhány megjegyzés | 2025-11-20 13:50 | Kedves István!
Örülök, hogy megerősítetted te is, amit magam is látok, nem csak novellákat vár a Dokk próza szerkesztősége. Furcsa számomra, hogy néha a Dokk-ot látogatók, a megjegyzéshagyók milyen türelmetlenek és elégedetlenek. Pedig kaptak valamit. Lehet már prózai műveket is feltölteni. Ez bővülés, gazdagodás. Ha van is kritikájuk ezzel vagy azzal kapcsolatban, ezt a tényt akár elismerően
is fogadhatnák, említhetnék. A Dokk Facebook felülete is életre kelt. Ez is gazdagodás. Olyan sok meo érkezik egy-egy szövegre mint soha (kis túlzással), és többféle szemszögből. Ez us gazdagodás. Reményeim szerint ezek azcaspektusok egyre szembetűnőbbek lesznek a látogatóknak és a jelenlegi ruadalom elültével egyre komfortisabbá teszik számukra a Dokk-ot. Elismerő szavaidat köszönöm! Le a kalappal a lelkesedés és a munka előtt amivel Te és néhány új szerkesztő a Dokk-ért tesztek. A régi szerkesztőkre és szerzőkre is tisztelettel gondolok. Egy gazdagodó, bővülő Dokk, az ő munkájuknak is új respektet biztosít.
Barátsággal
b.a.m. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 582. | Miklóssi Szabó Istvá: Néhány megjegyzés | [tulajdonos]: adok-kapok | 2025-11-20 13:00 | Kedves Mark!
Szándékosan törekedtünk sokféle látásmód kialaktására a próza - és nemcsak - szerkesztőségében, úgy, hogy az adott résztvevők közben műfajok között is átjárhassanak, teszem azt vers, bármi.
Milyen korlátot szabhatunk? Üssünk a hasunkra, s monduk azt, 30 ezer leütés? Nem tehetjük, de ez nem zárja ki, hogy a józan érzés szerint valaki - teszem azt - kisregényt töltsön fel. Tehát lehet akár 30 ezer leütés is, igen. Ám lehetőség szerint legyen: novella, elbeszélés, tárca (utóbbi különösen jó lenne, mert kezdett kihalni az irodalomból, pedig nagyon fontos műfaj), lehet akár filozófika is, akár regényrészlet is, legyen humoreszk, elmélkedő szöveg, lehet provokatív, lehet gonzó riport. Tehát szándékos volt ennek nem meghatározása, hadd érvényesüljön az alkotás.
Őszintén hiszem, a Dokkon mindennek ott a helye; a dolog pikantériája, hogy a múlandokkba került anyagok is az oldalon maradnak, és ez így helyes. A szerkesztők nem leszólnak (mit a szerzők a szerkesztőket, sajna, vagy egyes tekintélyelvű egyének különféle roppant dilettáns és rosszindulatú megjegyzéseket tesznek az építő kritika helyett, természetesen összekülcsolt kézzel a pocakon lehet a legjobban osztani az észt, mert miért ne, ő a tutimegmondáshoz a jó; hát arra sem).
De elkalandoztam. Szóval a próza szerkesztősége négy teljesen különböző világszemléletű emberből áll, szándékosan született meg így. És jók az "átjárók is", pl. te és mások. Bevallom, a te gondolataidat különösen sokra becsülöm.
Hozzátenném, ez a szerkesztőség noszogatni kíván, kihozni a lehető legjobbat mindenkiből. Provokációra, személyeskedésre nem fog reagálni. A durván személyeskedők előbb-utóbb elszigetelődnek, ha a trágárság stb. határát elérik, tiltva lesznek, mert ez már közösségbomlasztó hatás, amit messze szeretnénk elkerülni.
Ugyanis szeretnénk, ha minél több szerző közölne az oldalon. Márpedig ha trágársággal, folyamatos alaptalan kritizálással találja szembe magát, nem fog. Kinek kell egy mérgező szemlélet, hely?
Sok munka van mögöttünk, még több előttünk. Az elért eredményekre büszkék vagyunk. Új szerzők kezdtek jelentkezni, az oldal hangneme pozitív.
Szükségesnek tartottam megjegyezni a fentieket.
Híved:
Miklóssi Sz. I. | |
| 581. | [tulajdonos]: adok-kapok | 2025-11-20 12:40 | esz-
Szerintem a Dokkon a prózai művek esetében terjedelmi korlátokra van szükség. Egyszerűen technikai okokból kifolyólag. Képtelen elvárás lenne a szerkeztőktől, hogy túl nagy terjedelmű műveket olvassanak, bíráljanak lelkiismeretesen. Szerintem most is van olyan szöveg a maradandokk prózák között ami, ha úgy akarom, akkor novella, ha úgy akarom, akkor nem az.
Egészen érdekes játék volna, ha a Dokkon minden megszólaló mondana valami dícsérőt is, az aznapi dörgedelem mellé. Ismertem valakit, aki imádott rossz üzletekben vásárolni, csak azért, hogy leteremthesse az eladókat. Ugyan ő, makacsul egy kávéházba járt. Kérdeztem tőle, hogy miért, talán valóságos műremek ott a kávé? Azt felelte, hogy csacsi vagyok, sose járna olyan kávéházba, ahol a kávé remek, a kiszolgálás kifogástalan, mert ott kénytelen lenne viselkedni, és akkor nem grimaszolhatna, nem tehetne megjegyzéseket, nem köthetne bele a felszólgálókba, nem írhatna minden nap gyöngybetűkkel a panaszkönyvbe. Majd hozzá tette: "Tudod, ha nem mennék, akkor hiányoznék nekik, így, a rájuk való tekintettel szorgosan látogatom őket." Szerintem az interakció dinamikájáról beszélt.
-szé | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 580. | Bak Rita: Válasz- elköszönés | 2025-11-06 22:09 | | Nem tudom, kié ez a napló, de reagálok a felvetésére Ezek után, amit tettek velem a dokkon, nem fogok elköszönni. Minden normális esetben megteszem, ha normálisan, emberi hangnemben kommunikálnak velem és korrekt, fair módon viselkednek, természetesen elköszönök. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 579. | b. a. m. : Elnézés kérés | 2025-11-06 13:48 | Kedves György!
Elnézést kérek, hogy elkereszteltelek! Köszönöm az üzenetet, és mégegyszer bocsánat! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 578. | b. a. m. : Hajót vasból? | Duma György: Nem inged | 2025-11-06 12:37 | Kedves Gyurcsi!
Belefér a kifakadás. Én is kifakadtam magamban (paradox) a visszaérkezésem után. Az egyik igen meglepő dolog az volt számomra, hogy a tök normális hangvételű meómra, ami minden formalitásnak megfelelt, a szerző azt se válaszolta, hogy fapapucs, kandírozott szöcske, dögölj meg, böff. Egyszer sem. Én meg ezzel nem tudok mit kezdeni. Azoknak a szerzőknek, akik nem tisztelnek meg egy válasszal három próbálkozásból sem, vagy nem szólítanak meg úgy, ahogy én őket hanem a válaszuk valami fura mondat, közlés nem fogok írni. Megvárom amíg a többi szerkesztő ír nekik és szavaz, amikor már elég szavazat van elolvasom a verset és utána hozzáteszem az én szavazatomat. Ez a jelenség az egyik oka volt, annak, hogy rosszul éreztem magam a visszatérés után. Szerintem, most egy új átmeneti időszak van. Mindig átmeneti időszak van a Dokkon. Az aktuális főszerkesztő, szerkesztők, szerzők közösen alakítják. A Dokk egy kicsit közösségi média is. Jobban mint bármely más irodalmi orgánum, ami annyit közöl, hogy közlés re elfogadtuk / nem fogadtuk el a művet. Én egy olyan időszakban érkeztem a Dokkra, amikor a szerzőkkel viszonylag nyersebben kommunikáltak a szerkesztők. Ez valahogy hozátartozott akkor egyfajta irodalmi fenegyerek klub működéshez, hogy itt aztán semmi negédesség, hozd a cuccot, mi "meg minőség becsüljük." Majd jött az az időszak amikor szegény Tímea egedüli szerkesztőként bolyongott a szöveglabirintusban. 2016 után 5
főszerkesztő váltotta egymást más-más karakterrel, a hangvétel (szerintem) a szelídtől a csendig terjedt. Ebből lépünk egy új korszakba, ami részben kapcsolódik a fenegyerek klub hangütéséhez (bár szerintem szelídebb). Várjunk még egy kicsit a sommázattal. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 577. | Duma György: Nem inged | [tulajdonos]: Szerkezet, hajó, vihar | 2025-11-06 10:32 | Kedves Mark!
Tudom, utólag ez így hiteltelen, de miért hazudnék?
Miután reagáltam Baltazár felvetésére, még tovább gondolkoztam a témán, és felmerült bennem egy harmadik név, akit nyugodt szívvel kiemelhettem volna, mint követendő példát, ez voltál te, és még kettő, akikkel alapvetően nem az a bajom, hogy arrogánsak, vagy fensőbbségesek lennének.
Igenis fontos követelménynek gondolom, hogy a szerzők (egy másik) emberként legyenek kezelve, akkor is, ha természetesen maga a mű kell, legyen a centrumban.
Nem tisztem kézikönyvet készíteni Kezdő Szerkesztők számára, de felesleges is lenne, mert ha eddig nem tanulta meg, hogy hogyan NEM kommunikálunk egy másik emberrel, akkor félő, hogy eleve alkalmatlan a posztjára. Ez pedig a főszerkesztő felelőssége.
Rengeteg konkrét kifogás mocorog bennem, név szerint, de ezeket nem nekem, a szerzőnek kéne kifogásolnom! Hisz úgy a sértődöttség érzetét kelti, (hát persze!), és ezzel válik hiteltelenné. A főszerkesztő, vagy a többi, értő és beleérző szerkesztőnek kellene megtisztítania a közeget.
Írod, legalább húsz új szerzőre lenne szüksége a Dokknak. Persze, teljesen igaz, más hangok, más szobák. Ezzel szemben azt látom, hogy régi visszatérők is csak újra elmenekülnek.
Ha máson nem is, de ezen mindenképp érdemes lenne elmorfondírozni.
Egyik barátom, hajdani Dokkos hívott a minap azzal, hogy olvasott némely bejegyzést, és idézem, "Mondd, te hogy bírod elviselni ezt a közeget? Értem én, hogy megköszönöd, hogy hozzád képest huszadrangú költőcskék pofon vágnak balról és te odatartod a jobb orcádat is, de minek?", ami persze nyilván túlzás, de egy vélemény, és az én igazamat erősíti, itt valami nem jó irányba halad.
Nem akartam kifakadni, de, hát így esett. | |
| 576. | [tulajdonos]: Szerkezet, hajó, vihar | 2025-11-05 19:23 | mon-
Merem remélni, hogy én nem vagyok pökhendi. Ha így lett volna, akkor elnézést kérek. Törekszem hosszabb szerkesztői véleményeket írni, és kiemelni amit jónak gondolok. Megszólítom a szerzőt és elbúcsúzom tőle.
Amennyire én érzékelem, TGF szeretné pörgősebbé, az alkotásokra fókuszálóvá tenni a Dokkot, hogy ezzel is komoly hangulatot kölcsönözzön neki.
Én nagyjából semminek a moderálásával nem értek egyet. Ez régen is így volt. De tudomásul veszem, hogy a jelenlegi főszerkesztő más gyakorlatot követ. Érteni vélem az indokot is. Tényleg nem mutat jól a versek alatt vagy a fórumon a személyeskedés, a dráma. Ha, új szerzők számára is vonzóvá akarjuk tenni a Dokkot, akkor nem igazán szembesülhet egy olvasó vagy szerző jelölt azzal, hogy valamelyik szerző éppen szereposztó díványról ír egy szerkesztőnek. Ez elképesztően romboló. Szerintem a naplókban simán elfér minden. Jó, drogot mondjuk ne kínáljon senki sem eladásra.
Igen, a távozó szerkesztőktől el lehetne búcsúzni, de az is igaz, hogy ők is elköszönhetnének.
A Dokknak legalább húsz új szerzőre szüksége lenne, szerintem. Máris megelevenedne, kivirulna, húsz új versvilág adódna hozzá a jelenlegi szerzők versvilágához.
Busznyák Imrét és mindenki mást is, akik gondolkozhatnak ilyesmiben arra kérek, hogy a következő prodzsekt az legyen, hogy írjanak ki pályázatokat egyetemistáknak tanulmányok, szakdolgozatokra elkészítésére a Dokk történetével, korszakaival, versadatbázisával stb. kapcsolatban. Az ösztöndíjakhoz többen hozzá tudnánk járulni.
Intenzív időket élünk, vajudunk.
(Nem akartam már ebben a naplóban megszólalni, mert el vagyok a másikkal, ami engem ír. Mégis így esett. Ez majd ilyen kis száraz közlések felülete lesz.)
-dom | |
| 575. | [tulajdonos]: Mesterséges | 2025-10-05 19:58 | A -
Az egy szemfényvesztés. A beszélgetés paródiája. Én is használom persze, leginkább filozófiai viták modellezésére, de roppant körültekintéssel. A célja a függőséget kiváltó felhasználói élmény generálása. Mindent annak rendel alá. Következésképpen "hazudik" mint a vízfolyás. Ha "rászólsz" elismert, hogy pontatlan vagy következetlen válaszokat adott. De világosan érteni kell, hogy NEM intelligencia. Nincsen semminek semmi jelentősége a rendszerében. A legviccesebb az volt, amikor egy konkrét téma, francia filmrendezők által való feldolgozásairól kérdeztem, és generált három választ, amelyekből egy sem volt releváns. Adott rendezőnek nem volt filmje a témában, a téma stimmelt de könyv volt illetve író, majd kreált egy nem létező rendezőt két névből egy olyan cikkből amiben szerepelt a téma. A kérdésre, hogy miért nem válaszolt, nem tudom, vagy nincs adat válasszal, azt felelte, hogy arra van optimalizálva, hogy pozitív élményt biztosítson a generált válasz.
- I | |
| 574. | [tulajdonos]: l u i g i | 2025-10-05 17:21 | a.pr-
Próza ügyben két szempontot tartottam meg. Ha úgy tetszik két pupillára redukáltam a témára vethető szemfényforrások végtelenségét. Egy. Kizárólag azt a prózát érdemes megírni, amit csak a magunk számára is megírnánk. Azzal a biztos tudással, hogy rajtunk kívül soha, senki sem fogja olvasni. Ez azt jelenti, hogy a "mese" tekintetében nincs kompromisszum. Kettő. Úgy kell megírnunk azt, amit csak a magunk számára is megírnánk, mintha mindenki számára írnánk. Azzal a fenyegető tudattal, hogy mindenki olvasni fogja. Ez azt jelenti, hogy a "mesélés" tekintetében a tőlünk telhető mlegteljesebb kompromisszumra kell törekednünk. Egy bizonyos olasz író, akinek a drámáit illik csodálni, pont így ír novellát, hosszú novellát, elbeszélést. Olyan őt olvasni, mint tiszta vizet kortyolni.
-óz.a | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
