Szerintem minden egyén és emberi csoport; és maga a nagybetűs ember meg az emberiség is mint olyan, pontosan ugyanabban a helyzetben van gyakorlatilag minden belső és külső jelenséggel, egyszóval "minden valamivel" vagy "bármi mindennel" kapcsolatban, mint Az istenek a fejükre estek opus busmanja az üvegpalackkal. Ez a primordiális helyzet.
Papp Máté a szemében éktelenkedő holdgerendáktól elvakultan olyan ocsmány "recenziót? kritikát?" írt Halmosi Sándor Napaszálkáiról amelyhez foghatót régen olvastam.
Holnap 11 munkatársamat beoltják, 2 kollégával, a számomra legkedvesebbel és a számomra legutálatosabbal mi nem oltatjuk be magunkat. Hallottam ezt a megfogalmazást egy amúgy elég trash videóban és megtetszett a benne hallható finom humor: "Nincs oltás realitásom, a valóságomban nem szerepel."
A minap ismét szembe jött velem a legostobább szellemességek egyike. Hogy tud-e az Isten olyan hatalmas hegyet teremteni, hogy még ő sem tudja máshová tenni. Vagy valami ilyesmi. Annyira utálom a felvetést is, hogy nem vagyok hajlandó pontosan emlékezni rá. Réges-régen és most önkéntelen az jutott az eszembe, hogy lényegében emberalatti gyávaság olyan Istent kívánni, aki alkalmazkodik az emberi logikának. A transzcendenshez kell a bátorság. Sőt, ahhoz kell csak igazán.
Az egyik kolléganőm arról számolt be, hogy egy bizonyos könyv olvasása közben, elviselhetetlen fájdalmat érez a bal mellében. Ezért abbahagyta a szóban forgó könyv olvasását. Rettentő különösnek találom. Fizikai fájdalmat még sosem érzetem olvasás közben. Miért jár el így a tudata?
Rengeteg ismerősöm van, aki ünnepelte a gálaműsort. Köztük EsEf, az egyik legkedvesebb barátunk a református gyülekezetből. Eredeti pofa, imádom. Mindent lehet mondani róla csak azt nem, hogy tömegember. Ha valamit ajánl, filmet, zenét, színházi előadást, arra érdemes odafigyelni, mert jó ízlése van. Bident másként ítélem meg, mint ő. Én nem tudom ünnepelni, hogy nem találtak nála jobb figurát. Meg fog bukni, szerintem is. De ettől még a barátomat nem sorolom a rossz ízlésű tömegemberek közé. Sorolhatnám, persze, de attól ő még nem válna azzá.
Nemrég hasonló módon próbáltam vitába szállni valakikkel. Értelmes, okos, jó ízlésű emberekkel. Meg vannak győződve arról, hogy Orbán „parasztvakító” politikájában csak a buta (vagy elbutított), megtévesztett emberek hisznek, értelmes embereknek látniuk kellene, mi folyik itt. Hiába soroltam nekik a számomra kedves ismerőseimet, barátaimat, akiket nem tartok butának, sőt; hiába bizonygattam, hogy vannak emberek, akiket a tudásuk, a műveltségük, az ÍZLÉSÜK másfajta látásmód irányába visz, nem tudtam meggyőzni őket. Inkább gyanakodva néztek rám: hogy lehetnek nekem ilyen barátaim? Ennyire rossz lenne az ízlésem?
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
