Ízlelgetem azt, hogy: "plagim". Olyan mintha a gyilkos azt mondaná, az : "ölcsim", vagy az útonálló: "rabcsim", vagy az erőszaktevő: "kurcsim", "baszcsirmi", "töcskölöcskim" stb.
Az Egyesült Királyságban nem valami grófságok vannak meg Lord-Lieutenan-tok? (Ez az utóbbi fölöttébb főispánszerű, legalábbis ezt ahhoz, azt ehhez hasonlítgatják.)
Na. Most megnéztem a nagy közösségi oldalak szerint legsikeresebb (emlegetett, hivatkozott, kedvelt stb. ) könyvek százas listáját. Az lenne a kérdésem a tisztelt emberiséghez (Egy-két könyv és ember kivételtől eltekintve), hogy : Nem sül le a képedről a bőr!?
A Molyon írja egy felhasználó, Edka a kedvenc vallástudósunkról, aki írónak is kiváló:
Egyáltalán nem vagyok rajongója a román irodalomnak, Eliade műveit olvasni viszont őszinte felüdülés a sok termőföld- és juhorientált „filozófus paraszt” semmitmondó története mellett. A Maitreyi volt eddig az egyetlen olyan kötelező regény, amit nem azért olvastam, mert kellett, hanem azért, mert nagyon kíváncsi voltam rá.
Eliade fantasztikusan ír. Alapjába véve nem szeretem a szerelmi történeteket, de ez teljesen más volt, ehhez foghatót sohasem olvastam még. Semmi elcsépelt, mézes-mázas gondolat, mégis annyira érzékletes és gyönyörű volt minden leírása, hogy jól esett a lelkemnek. Döbbenetes, milyen részletes leírást kapunk Maitreyiről és hogy ez által mennyire közel hozza az indiai kultúrát.
Annak ellenére, hogy másképp valószínűleg én sem hallottam volna róla, nem vagyok meggyőződve, hogy ezt tanítani kéne középiskolában. Nem csak azért, mert ez annál – szerintem – magasabb szinten van, hanem azért is, mert az az elemzés, amit ehhez a regényhez kapcsolnak, szinte nevetséges ahhoz képest, ami valójában benne van. Mindenesetre én nagyon szerettem, valószínűleg nem ez lesz az utolsó Eliade regényem.
Hát nem gyönyörű: "a sok termőföld- és juhorientált „filozófus paraszt” semmitmondó története"
"A racionális lények helyett, akik ismerik a Jó és a Rossz fogalmát, már felbukkantak a laikus szektánsok. Már nem a veszélyeket legyőzni képes hős a népszerű, hanem a gyáva figura, aki magát a tökéletesség képviselőjének tekinti és nem kell szembenéznie mindazzal, amit ő erőszaknak és diszkriminációnak tart. Kell-e még egyéb ahhoz, hogy egykettőre leromboljanak mindent, ami egy jobb élet reményében az emberi ész és akaraterő az elmúlt századokban teremtett?
A mai helyzet fenyegetőbb, mint „a tehetségtelenek bosszúja” és „az osztályismétlők leszámolása a díjazottakkal szemben”, ahogy egy angol újságíró fogalmazott. Ugyanis már túljutottak ezen a szakaszon. Napjainkban az irigység intézményesült, ronda arca hatalmas posztereivel beborítja a földgolyó szimbolikus épületeit. A gyűlölettel párosult irigység a jelenlegi nyugati társadalom alapvető védjegye, ezt azok mindent felemésztő energiája táplálja, akik követelik, hogy adjanak nekik, anélkül hogy ők cserében valamit nyújtanának." (Mircea Mihăieș: A laikus szektánsok)
-VAN
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
