Nem is épp oly rég egy irodalmi orgánum tulajdonosa, a Google fordító csodáját méltatta. Nem láttam az arcát a méltatás közben. Írásban méltatta. A mesterséges intelligenciára mutató irányvektorként alkalmazta érvelésében. Az ujját sem láttam a méltatás közben, ami lehetséges, hogy csuriban volt.
Bár, úgy nem tudott volna írni. Nagyon max. asztali gépen és ott is nehézkesen. Igen jó móka, magyarról bármire fordíttatni eme zsenialitással irodalmi szövegeket, majd a kapott eredményt vissza. Sok más játékot is érdemes kipróbálni. Élvezzük, mert roppant vicces! Banyám bootja, borogass!
Nem számítottam Hann Endrére. A 'progresszivatók' már a zenekari árokban lapulnak, a lövészárkok már a múlt! (Múltak?) Múlikkal szavazok? Vegyes élményben volt részem vasárnap. Végül is az, hogy Hann Endre és a teljes ELTE TáTK ott kacsázott a nézőtéren, már csak a hab volt a tortán. A Mozart ellenében előadott szellemi hitványság annyira felbaszott, hogy a legszívesebben visszatértem volna az opera igazi idejében szokásos virtushoz és rohadt zöldségekkel dobáltam volna meg Török Levente karmestert. (Az első sorban ültem) Mert Székely Kriszta LGBTQ propagandája a finálé alatt annyira gyerekes, hogy szóra sem érdemes. Amikor valaki annyit nem fog fel a legzeneibb operából, hogy az eredeti párok helyett, a maskarás játék közben kialakult párok lennének az egymáshoz valók, és mondjuk a finálé hűvös hangvétele, amikor az eredeti felállás "helyre áll" éppen azt jelzi, hogy roppant szomorúság vár a fiatalokra; és ezt a pillanatot egy biszexuális swinger jelenetté silányítja, akkor azzal nem kell különösebben foglalkozni. Rendezgessen csak magának. Elvan. Főleg, ha eközben olyan bornírt trivialitásokat fejt meg kivetítőn, hogy "a szerelem nem kontroll", "a szerelem szabad". Persze. Csak nem ez az opera tárgya. És ez nem prózai színház. Itt nem te vagy az érdekes Kriszti, hanem Mozart. Mert ő zseni. Te meg nem vagy az.
No. Nézzük a főbűnöst. Török Levente belement a zene megcsonkításába. Érted? egy karmester. Belemegy a legzeneibb opera, zenei anyagának megcsonkításába. A rendező kérése volt? Arra azt kellett volna válaszolnia, hogy : AZ ANYÁD, tőlem a színpadon türkizpúdert fingó rózsaszín kenguruk is szökdécselhetnek Dorabella áriája alatt, de a zenekari árokban az lesz, amit Mozart írt! Költséghatékonyság? Arra azt kellett volna válaszolnia, hogy vonják le a béremből a kórus gázsiját. Mert mi is az, ami történt. A "Bella vita militar" három ponton szólal meg az operában. NEM MELLÉKES. Miért? Mert a harmóniaépítés szemszögéből nézve, vagy fülszögéből hallgatva megalapozza az utána következő zenéket. Az, hogy kihajították és beerőszakolták a helyükre Wagner tájidegen harmóniáit megölte a gyönyörűséges hármast, ami így nem tudott érvényesülni. Ez a barbárságnak olyan foka, mintha egy klasszikus festményből kivágnánk egy kockát, és egy másik remekműből kivágott kockát varrnánk a megcsonkított vászonba. Undorító. Két halhatatlan szerzővel szemben is ocsmányság. Hallással rendelkező emberek ellen pedig szadista merénylet. Megyimórecz Ildikó remek volt Fiordiligi szerepében. Érte megérte. Köszönet neki.
Fűri Mária megjelent álmomban. Egy kígyót nyúzott és darabolt. A kígyó "tiltakozott", de a darabjai serpenyőben végezték. Megdöbbentem és felhívtam Gyöngyi barátnőmet és felháborodottan 'élőközvetítettem' az eseményt a következő kommentárral: "Hogy lehet ilyet tenni egy idegrendszerrel rendelkező lénnyel!?" Alíghanem ordíthattam, mert a hallottam, ahogy Gyöngyi nyugtató szavai mellett a háttérből a telefonba kúsznak Zsolt (a férje) szavai. "Jól van már! Mit üvöltözik? Ha nyúzzák azt a kígyót, akkor nyúzzák! Nyugodjon már le!"
A látszat ellenére ez egy igen jó álom. Nő a kezében nyúzókéssel az nem más mint Dákini. Égjáró. A nyugat mitológiájában tündér és boszorkány (ritkábban vámpír) formát ölt. Ezek a lények vannak a legközelebb a közel transzcendens oldalról mihozzánk. Ők az átmenet őrei. Mindig igen megterhelő a velük való találkozás. Néha az éber valóságban is találkozhatunk velük. Átsuhannak az embereken. Mintha azok hungarocellből faragott alakok lennének, vonások nélkül, tiszta fehéren. Amikor Átsuhannak rajtuk, mintha erre a tiszta felület-szoborra vetítene valaki képet, karaktert, sorsot. Tilopa a barlangjában ült és szentiratot olvasott, amikor betért hozzá egy parasztasszony. Megkérdezte, hogy "Érted amit olvasol?". A mester felbőszült. Erre a "vendég" leköpte a könyvet és eltűnt. A főzés persze alkímia. Átalakítás. A kígyó a kundalini erő. A tilrakozás az egó önvédelme.
A sok nyűgvacak, és vesszőfutás közepette ami nagyjából két éve záporozik rám, most jött egy kis enyhület. Befutott az opponensi álláspont: "Nagyon komoly munka, publikálásra javaslom". De jó volna! Ezt kivétekesen tényleg szeretném. És tovább írni.
Örülök, hogy megerősítetted te is, amit magam is látok, nem csak novellákat vár a Dokk próza szerkesztősége. Furcsa számomra, hogy néha a Dokk-ot látogatók, a megjegyzéshagyók milyen türelmetlenek és elégedetlenek. Pedig kaptak valamit. Lehet már prózai műveket is feltölteni. Ez bővülés, gazdagodás. Ha van is kritikájuk ezzel vagy azzal kapcsolatban, ezt a tényt akár elismerően is fogadhatnák, említhetnék. A Dokk Facebook felülete is életre kelt. Ez is gazdagodás. Olyan sok meo érkezik egy-egy szövegre mint soha (kis túlzással), és többféle szemszögből. Ez us gazdagodás. Reményeim szerint ezek azcaspektusok egyre szembetűnőbbek lesznek a látogatóknak és a jelenlegi ruadalom elültével egyre komfortisabbá teszik számukra a Dokk-ot. Elismerő szavaidat köszönöm! Le a kalappal a lelkesedés és a munka előtt amivel Te és néhány új szerkesztő a Dokk-ért tesztek. A régi szerkesztőkre és szerzőkre is tisztelettel gondolok. Egy gazdagodó, bővülő Dokk, az ő munkájuknak is új respektet biztosít.
Szándékosan törekedtünk sokféle látásmód kialaktására a próza - és nemcsak - szerkesztőségében, úgy, hogy az adott résztvevők közben műfajok között is átjárhassanak, teszem azt vers, bármi. Milyen korlátot szabhatunk? Üssünk a hasunkra, s monduk azt, 30 ezer leütés? Nem tehetjük, de ez nem zárja ki, hogy a józan érzés szerint valaki - teszem azt - kisregényt töltsön fel. Tehát lehet akár 30 ezer leütés is, igen. Ám lehetőség szerint legyen: novella, elbeszélés, tárca (utóbbi különösen jó lenne, mert kezdett kihalni az irodalomból, pedig nagyon fontos műfaj), lehet akár filozófika is, akár regényrészlet is, legyen humoreszk, elmélkedő szöveg, lehet provokatív, lehet gonzó riport. Tehát szándékos volt ennek nem meghatározása, hadd érvényesüljön az alkotás. Őszintén hiszem, a Dokkon mindennek ott a helye; a dolog pikantériája, hogy a múlandokkba került anyagok is az oldalon maradnak, és ez így helyes. A szerkesztők nem leszólnak (mit a szerzők a szerkesztőket, sajna, vagy egyes tekintélyelvű egyének különféle roppant dilettáns és rosszindulatú megjegyzéseket tesznek az építő kritika helyett, természetesen összekülcsolt kézzel a pocakon lehet a legjobban osztani az észt, mert miért ne, ő a tutimegmondáshoz a jó; hát arra sem). De elkalandoztam. Szóval a próza szerkesztősége négy teljesen különböző világszemléletű emberből áll, szándékosan született meg így. És jók az "átjárók is", pl. te és mások. Bevallom, a te gondolataidat különösen sokra becsülöm. Hozzátenném, ez a szerkesztőség noszogatni kíván, kihozni a lehető legjobbat mindenkiből. Provokációra, személyeskedésre nem fog reagálni. A durván személyeskedők előbb-utóbb elszigetelődnek, ha a trágárság stb. határát elérik, tiltva lesznek, mert ez már közösségbomlasztó hatás, amit messze szeretnénk elkerülni. Ugyanis szeretnénk, ha minél több szerző közölne az oldalon. Márpedig ha trágársággal, folyamatos alaptalan kritizálással találja szembe magát, nem fog. Kinek kell egy mérgező szemlélet, hely? Sok munka van mögöttünk, még több előttünk. Az elért eredményekre büszkék vagyunk. Új szerzők kezdtek jelentkezni, az oldal hangneme pozitív. Szükségesnek tartottam megjegyezni a fentieket.
Szerintem a Dokkon a prózai művek esetében terjedelmi korlátokra van szükség. Egyszerűen technikai okokból kifolyólag. Képtelen elvárás lenne a szerkeztőktől, hogy túl nagy terjedelmű műveket olvassanak, bíráljanak lelkiismeretesen. Szerintem most is van olyan szöveg a maradandokk prózák között ami, ha úgy akarom, akkor novella, ha úgy akarom, akkor nem az.
Egészen érdekes játék volna, ha a Dokkon minden megszólaló mondana valami dícsérőt is, az aznapi dörgedelem mellé. Ismertem valakit, aki imádott rossz üzletekben vásárolni, csak azért, hogy leteremthesse az eladókat. Ugyan ő, makacsul egy kávéházba járt. Kérdeztem tőle, hogy miért, talán valóságos műremek ott a kávé? Azt felelte, hogy csacsi vagyok, sose járna olyan kávéházba, ahol a kávé remek, a kiszolgálás kifogástalan, mert ott kénytelen lenne viselkedni, és akkor nem grimaszolhatna, nem tehetne megjegyzéseket, nem köthetne bele a felszólgálókba, nem írhatna minden nap gyöngybetűkkel a panaszkönyvbe. Majd hozzá tette: "Tudod, ha nem mennék, akkor hiányoznék nekik, így, a rájuk való tekintettel szorgosan látogatom őket." Szerintem az interakció dinamikájáról beszélt.
Nem tudom, kié ez a napló, de reagálok a felvetésére Ezek után, amit tettek velem a dokkon, nem fogok elköszönni. Minden normális esetben megteszem, ha normálisan, emberi hangnemben kommunikálnak velem és korrekt, fair módon viselkednek, természetesen elköszönök.
