DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2828 szerző 36961 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Lévai Attila
  kiút
Új maradandokkok

Vezsenyi Ildikó: Falusi randevúk 1. Első este
Bara Anna: örökség
Szilasi Katalin: utam
M. Szabó Mihály: Mi maradt?
Ötvös Németh Edit: kézimunka
Gyurcsi - Zalán György: Terveim (jav)
Kiss Anna Mária: az össze nem egyezés retorikája
Mórotz Krisztina: Agapé
Berényi Klára: B oldal
Petz György: Pár beszéd
FRISS FÓRUMOK

Tóth Gabriella 1 órája
Franczen Bea 3 órája
Takács Éva 5 órája
Gyors & Gyilkos 9 órája
Nagyító 10 órája
Vezsenyi Ildikó 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Kosztolányi Mária 1 napja
Albert Zsolt 2 napja
Ötvös Németh Edit 2 napja
Bara Anna 3 napja
Szilágyi Erzsébet 3 napja
Bártfai Attila Márk 3 napja
Pataki Lili 3 napja
Petz György 3 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Berényi Klára 4 napja
M. Szabó Mihály 5 napja
Farkas György 5 napja
Gyurcsi - Zalán György 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Párbeszéd a DOKK jövőjéről 17 perce
Hetedíziglen 1 órája
Zúzmara 1 órája
Qui? 1 órája
Ötvös Németh Edit naplója 4 órája
Baltazar 5 órája
nélküled 6 órája
leállósáv 11 órája
Juli 1 napja
Felvil.levelek (feladó:random) 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
történések 2 napja
Volt egy pillanat 2 napja
Sorrento 2 napja
Bara 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Etzel Mark Bartfelder
Legutóbbi olvasó: 2020-02-17 20:49 Összes olvasás: 2211

Korábbi hozzászólások:  
27. [tulajdonos]: t a v a s z2020-02-14 10:01
GN-

Hiába képtelenség számomra az ideáimhoz felnőni, mégis csak jobb hozzájuk mérten általában közepesnek, kirívó esetekben földalattinak találni magamat, mint egyenrangúnak egy kerti törpével. Persze egy igazi kerti törpével nem lenne semmi bajom, beszélgetnék vele a kertbéli dinasztiák tündökléséről és bukásáról, csupán a kerti törpe mint tömeg zavar. A kerti törpeség. Mint olyan.

-ÓM

26. [tulajdonos]: m ú l a n d o k k2020-02-12 17:31
.

Elhunyt egy hajléktalanságban élő szerző, akinek művei a DOKK-on is olvashatóak. Szerencsés utazást Dvorcsák Gábornak a nagy átváltozásban

.

25. [tulajdonos]: szerep és tévesz és ...2020-02-11 16:06
RIP-

Jaj, hát mikor jön el a pillanat, amikor az Oscar-gálán nem politikai aktornak, nem ideológusnak, hanem színésznek fogja magát felfogni a színész?

-ACS

24. [tulajdonos]: Napjaink lírai geometriája2020-02-06 16:12
-

A gömbölyű forog itt kockán.

-

23. [tulajdonos]: s a j n o s2020-02-04 21:59
ÉN-

Mind visszavágyunk a pokolba.

-IS

22. [tulajdonos]: Szerintem rumcájszi2020-01-21 03:07
CSI-



-NOS

Olvasói hozzászólások nélkül
21. E.M.B.: köszönömMórotz Krisztina: tetszett a mese. 2020-01-21 03:03
Köszönöm Krisztina, de én látok benne hibát (főleg helyesírási hibákat). De valóban nagy örömmel szeretek meséket írni. Ez, azt hiszem közös benned és bennem. Tervben van, hogy a letisztázott mesékkel megtámadok néhány kiadót. És nagy öröm lenne számomra, ha Marci számára jelentenének valamit.

Olvasói hozzászólások nélkül
20. Mórotz Krisztina: tetszett a mese. 2020-01-21 01:12
Ennyire összeszedett mesét talán még nem is olvastam. A nyelv bámulatos! Már néztem külön a sorokat, hol tévesztesz, hol fogalmazol pongyolán, esetlenül? Sehol. Mesekönyv állna jól Márk! Remélem, hogy írsz. Részletet olvastam ugyan, de a meséiddel híres lennél. Gyermeked büszke lehet Rád. :)

19. [tulajdonos]: b a k a n c s o s2020-01-20 18:15
CI-



-CA

18. [tulajdonos]: Apropó Ahriman2020-01-20 17:24
RÖVID RÉSZLET –

"Igen mély volt a hó, igen karcos a levegő, csak vánszorgott a király a tél ellenében. Kínnal, keservvel küzdött meg minden lépésért. A teste is sajgott a testvéri tehertől! Nem sírta el magát, ahhoz túlságosan is fáradt volt már, meg túlságosan is király még. Amikor aztán felérte, hogy mivé lett az országa és miképpen él abban a nép, akkor fészket rakott szívében a szégyen. Ki tudja mennyi ideje rótta már a sors kegyetlenül nehéz útját, amikor honnan, honnan nem, haramiafélék törtek rá.
–Meghalsz! - üvöltötték.
-Ide mindened! - parancsolták.
-Talán vegyem meg a halálomat? - szájalt velük. Azért, csak király volt az Istenadta! Volt vér a pucájában. Még ha kék is. Megrökönyödtek e váratlan fordulatra a zsiványok.
–Miféle kreatúra ez? – tanakodtak félhangosan.
-Rosszabb mint ti! – vetette oda a király.
-Rosszabb? – ámultak el a rablók.
–A legrosszabb! – kontrázott a király.
–Igaza lehet! – vélte az egyik briganti.
-Nézzétek meg jól! Ilyen finom képe és ilyen jó húsa nincsen mainapság az emberfiának, csak a tündéreknek meg a démonoknak! Ni, az meg ott a vállán, bizonyosan egy megfagyott boszorka, mert szörnyű szép, és holtabb a halottnál! Én amondó vagyok, hogy undok ez úgy, ahogy van! Ne abajgassuk! Mert még átokkal talál sújtani bennünket! Kössünk vele békességet!
-Nem és nem! – rivalgott egy másik gaztevő.
-Szégyentelen, gyáva népség! Ugyan miféle betyárok vagytok ti? Majd én megmondom! Rosszfélék! Bezzeg én! Én jóféle vagyok! Majd én eldöngetem ezt a cifra bitangot! – neki is veselkedett, kapta a fütykösét, hogy akkurát’ elagyabugyálja a felséges személyt. No, megszorult a király. Mivel vívni nemigen tudott, pompás kardjával nem gondolhatott. Birokra kelni meg nem merészelt a markos martalóccal, mit tehetett hát, táncra perdült rettentő kínjában! Egy menüettet vezetett elő. Ami igaz, az igaz, a táncban virtuóz volt. Úgy bokázott, mint maga az ördög! Úgy hajladozott, akár egy angyal! Ilyen boszorkányos, csodadolgot nem láttak még a latrok. Elbambultak. Elrettentek! Keresztet is vetettek! Azt hitték, hogy ama cifra szerzet, mágiásember, akinek szellemek tanyáznak a szívében, és most azok rángatják ilyen fura módra. Talán máris a rosszlelkeket hívja, hogy azok kergessék meg őket! Inukba szállt a bátorságuk, és amilyen hirtelen ott termettek, éppolyan sebesen kereket oldottak. Bezzeg hogy, a bezzeg ember szaladt legelöl! Így szokott ez lenni.
Elmúlt a veszedelem a felséges fejről. Megfáradt a táncos kedvű király, lerogyott hát a hóba. Nem csak a tánc merítette ki, az ijedelem is beleharapott karcsú lábikráiba, a baba is nehezebbnek tűnt fel egyszerre, meg aztán a saját szégyene előtt sem állhatott meg igazán. Azért rogyott le. Elgémberedett egész uralkodói valójában. Sokára, nemsokára valahogyan megemberelte magát, nagy nehezen felcihelődött és tovább vánszorgott terhével.
Egy elnéptelenedett falun vitt keresztül az útja. Bedőlt kerítéseket, roggyant házakat, beszakadt tetőket látott mindenütt. Testet, lelket sehol. Elhatározta, hogy megpihen. Keresett egy félreeső kunyhót, és oda bevette magát. Elbámulta a puszta falakat. Sivárak voltak, és fehérek. Aztán magába bámult. Sivárnak találta azt is, amit belül látott, de nem fehérnek, hanem feketének. Elsírta magát. Mert már nem volt annyira király. Bőghetett tehát kedvére. Sírás közben elnyomta őt az álom. Álmában, egy öregasszonyt látott. Az olyan volt, akár egy prémlabda, a sok rátekert szőrtől, hacukától, amúgy meg igen goromba fizimiskájú. Reá is ripakodott a királyra, összevissza beszédjével:
-Ezt jól megcsináltad ficsúrfi, mondhatom! Most aztán ne tetézed a bűnödet avval, hogy halálra fagyol itt nekem! A nemjóját! Nehogy már téged keljen sajnálni! Engem kellene sajnálni! Nem téged! Mégis, engem ugyan ki sajnál? A vén Banyát ki sajnálja? Elfogyott mind az eleségem! Üresebb a kamrám még a te fejednél is, mihaszna! Márpedig az nagy szó! Ha nem köszön rám hamarost a nyár, akkor hol kotrok magamnak manót? Frisset, kövéret, zsírosat? Oh, Belzebub! Most szépen felkelsz és tovább mész, te szörnyeteg! Keleti irányba tartasz, mégpedig a zuhanó vizekhez! Megértetted!? Ott aztán, találkozol a szajhákkal, kiket az emberek tündéreknek becéznek. Pfuj, de gyűlölöm őket! A szajhákat is, meg az embereket is! Pfuj! Oh, Lucifer! Szóval találkozol majd a cifra cafrákkal, vagy az emlékükkel csupán, mit maguk mögött hagytak szemérmetlen szökésükben! Bánom is én hogyan lesz! Bár már emlék lenne mind, a rusnya! De akárhogy is, te azért elmész! Megértetted!? Azok majd kiokosítanak téged! Szegény vén Banyácska, mire kényszerül e förtelmes féreg miatt! Hogy segítsen! Pfuj! Oh, Ahriman! Ébredj, és eredj, mert még engem is bekebelez, a te nagy feketeséged! Ébredj, és kotródj mihaszna!
A király fölriadt az álombéli öregasszony vartyogására. Mi tagadás kiáltott is egy nagyot, mert igen csak elrémítette a goromba jelenés. Éppen idejében riadóztatta magát, mert már készült belefagyni a pára. Megrázta fejét a felséges úr csak olyan lóformán, és feltápászkodott. Vállára vetette húgocskáját, majd engedelmeskedvén a zsémbes némber parancsának, kelet irányába vette az útját, mégpedig a zuhanó vizek tájaira.
Kies vidék volt ez a Zuhanó Vizek Tája. Nevezetes látványosság, amit életében legalább egyszer mindenkinek, ajánlatos volt felkeresni. Kerek kőrakások koszorúja ölelt itt, egy szelíd medencét, és a sziklagolyóbisok közül hét folyó szökött alá, a mindig langymeleg fövenyre. Mégis, e táj mentes volt minden vadságtól. A vízeséseknek nem volt robajuk, csak csendjük, mert a vizek, ahogy elérték a langymeleg földet, azon minutumban elpárologtak. Szivárvány karikák terjengtek ég és föld között. Itt tanyáztak a tündérek. Jó, ha tudjuk, hogy komisz természetű légi népség a tündérség, de szépségük okán bizony lenyűgözik az embereket. A halandók sóvár kíváncsisággal lesték a halhatatlanokat, azok pedig örömest játszódtak csodálóikkal. Kényükre-kedvükre kinek jövendöltek, kinek hazudtak, kit megajándékoztak, kit megátkoztak, a legtöbbet pedig egyszerűen csak kigúnyolták. Hát ilyen a tündérek természetrajza. Csupa következetlenség.
A mi jó királyunk azonban, nem egy ilyen békebeli vidékre vetődött. Hideg és félelmetes kőkoszorú fogadta, a langy medencét pedig feltöltötte a hó. A vizek estükben megfagytak, ami látszott még belőlük, az dermedten állt a levegőben, és nem mozdult, akár a tükör. A szivárványkarikák feketére hűltek, és olyas formák voltak, mint az égre vetett bilincsek. A tündérek megérezték a hatalmas erejű varázslatot, és még idejében megszöktek előle, de a vizekre vetülő tajtékos-fodros tükörképeknek, melyek mind tündéreket formáltak, már nem volt idejük elillanni. A tündérek tükörképei ott ragadtak, és fogva voltak a jég felszínén."

– HOSSZÚ MESÉMBŐL


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-14 09:31 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-02-17 20:38   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-02-17 20:07   Napló: Qui?
2020-02-17 19:34   Napló: Zúzmara
2020-02-17 19:22   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2020-02-17 19:13   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2020-02-17 19:06   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2020-02-17 17:38   Napló: Qui?
2020-02-17 17:16   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2020-02-17 17:11   új fórumbejegyzés: Franczen Bea
2020-02-17 17:08   új fórumbejegyzés: Franczen Bea