Spartacus és Dózsa (Vezérek kellenek)



Spartacus és
Dózsa György.
Micsoda hatalmas nevek,
fenyvesek fölött öreg tölgy,
dombokból kinőtt hegyek,
ilyenek ők a bátrak bátrai
az igazságért  harcba szálltak,
nem tudtak igában szűkölni, vonyítani,
inkább beálltak a halál fiának.
Ölts testet Spartacus,
ölts testet Dózsa!
Szellemetek érzem itt jár,
és ütött már az óra,vessünk véget ennek
a kapzsi világnak, ha kell, vegyük vérét
a számtalan zsiványnak,
kik a szegényektől fedelet,
a koldustól a kenyeret
is mohón elrabolják,
azt hiszik ők az istenek,
a dolgozók csak szolgák.
Hát öltsetek testet,
legyetek vezérek!
Bármerre tart utam,
értetek letérek,
kezembe fegyvert
szívembe hitet adjatok,
mert elég volt,
hogy szolgává lesznek
a magzatok!
Hiába a munka, hiába az adó,
nincs annyi pénze, aranya
a világnak,
ami elég volna, az öltönyös
telhetetlen zsiványnak!
Öltsetek testet
Spartacus és Dózsa,
hogy ne legyen többé
senki,
megalázott szolga!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.