Monológ

Kunigunda, Kunigunda
Majdnem együtt keltünk útra
Majdnem együtt. Merre vársz rám?
Ott vagy elmém horizontján

Kunigundám, mint egy csillag
Akit húsból, vérből gyúrtak
Úgy fénylesz fenn az égbolton
S én követlek. Nincs más dolgom

Megtaláltam a birkámat
Barátságos, gyapjas állat
Talán téged is meglellek
És eloszlik minden felleg

Nekem Eldorádó nem kell
Kunigundám ha nem ölel
Kunigundám ha nem látom
Nincs nappalom, nincsen álmom

Elfújja a szél a pelyvát
El tőlem is Kunigundát
De a sors majd visszahozza
Ahogy egyszer elorozta

Menjetek, ha mene tekel
Engem semmi nem ijeszt el
Ha kell megyek, ha kell várom
Nélküle életem várrom





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.