A sziget
Le a combja belső oldalán,
térdhajlaton át végig a lábszáron,
nadrág alól a földre.
És vizek áradtak széjjel a
kietlen pusztaságon és a mélység felett,
derékon felül,
a jeges rémület lebegett.
Szétfacsarodott az arca, nem apa volt.
A te vesződ és botod, vessződ és botod.
(Évekre rá is hajtogatta ezt a mondatot
Mintha repülőnek szemétbe való lapot.)
De lent a mélyben,
derék alatt,
ahová nem hatol már le a fény,
jóleső melegség áradt szét a
remegő inakra, összeránduló izmokra.
Méz-sárga tenger fogta körül a
szigetet.
Felülről nézve szép volt.
Aranyló napkorongban fekete lyuk.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
