Õsz - ujjgyakorlat

Lassú eső. Bár délután van,
a lámpa már ég az asztalon.
Kopog, csepeg. A repedt ereszt,
a vert ablakot hallgatom.

Asztalomon már félretoltam
sok felgyülemlett dolgomat.
Semmi se fér meg már fejemben,
csakis a lassú gondolat.

Szemem sötétje nagyra tágult,
kitárta azt a szürkeség.
Igaz, ahhoz, hogy elmerengjek,
jóval kisebb is épp’ elég…

Cigarettámra nőtt hamu
a feléig ér. A füst felül
a plafonba szúr, de megtörik,
majd megbékélve szétterül.

Viszkibe fúlt a jég, a mézes,
olajos tavon nincs fodor.
Az élet rohanó, vad folyója
idebent engem nem sodor.

Párás ablakon egy-egy vízcsepp
gördül magának új utat.
Odanézek, de tekintetem
az üveg mögött már nem kutat.

Molylepke száll a fény körében.
Börtöne lett a fény, hiszen
a csillogást nem hagyja veszni
szívesen önként senki sem.

Kint, az aszfalton gyors patak,
rajta rozsdás levél-hajók…
Néhány a rácsokon fönnakad,
némelyek hosszabb útra jók.

Lassú eső. Egy jó hosszú nap.
Utolsónak is jó lehet.
Ha jön az idő, majd ilyen legyen,
- és visszaadom a lelkemet.

2009.09.23.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.