Leosztás

Élek. Tudom, nem attól, ami van,
mindennek az eredete, mi volt.
Elrejtve egy maréknyi pakliban,
és az parancsol nékem, aki oszt.

Tarka lapok, sarkai gyűröttek
lettek már, hogy kézről kézre járnak,
zöldet, vagy makkot rakunk a tökre,
s mindent beseprünk az aduásszal,

közben figyeljük, ki az, aki csal.
Lehet, én vagyok az egyik talon,
egymáson feküdve a Marival,
ezen a vásott kártyaasztalon?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.