Szerelem

Fekete karjával ölel,
Szívemet gyönyörűség árasztja el,
Mielőtt testemet a kín emészti fel.

Agyamon végig fut a legmagasztosabb,
Leggyermekibb, legtisztább, legaranyosabb
Legszebb érzés, amit az élet adhat.
Szívembe sző gyönyörű azúr fonalat,
Aztán pusztító kín dönt öröm falakat.

A kétség tölti ki a nagy kékséget,
Fekete szemeivel ad melegséget,
Mielőtt adta nem volt érdemes,
Miután elvette pedig fölösleges
Élnem az életet.

Kétségbe merített szerelem bonbon,
Bambán vigyorgok a szaros porondon...
Ízlelgetem benne az édes tölteléket,
Már meg is ettem az azt takaró krémet,
A halálos mérget.

Szaggat és pusztít, fejem fáj,
Arcom rettenetes grimaszba áll.
Édesen gyógyít
egy percig még jó így,
Aztán csak a kín marad és a kétség
És még?

Az egészséges szívről egy emlékkép,
Már ha nincs szerencséd.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.