A Halál

Meglátogatott.
Eljött értem a halál.
Sárga szemét, mely mélyen ült
Kopott, szürke koponyájában,
Fekete, tépett csukjája mögül
Epekedve meresztette rám.
De én megmarkoltam az utolsó szalmaszálat,
Megtalálva az éltető vizet az Élet sivatagában,
Ellenálltam.

Mint a várfal ostrom idején,
Hatalmas, szilaj sziklafal.

Félek, ha mégegyszer eljönne,
Nem tudnék ellenállni.
A rettegés vad kábulatában átadnám testem,
Tiszta, hófehér szívvel, hisz ezen világon
Tetteim bevégeztem.

S ha mégegyszer jönne az ellenség,
A várfal már a csata előtt megroppanna.
Látva a félelmetes alakot,
Mely ifjú szívem utolsó élettelteli dobbanását is elvenné.
Látva a csodás zsákmányt, az én szívemet,
Földöntúli, végzetes rohamot intézne felém,
Ő, kit mindenki rettegve vár:
A fényes, büszke, örömmelteli, Halál.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.