Elmúlások

(Téli borongós hangulatkollázs)

I.

Nőnek az árnyékok
piszkosszürke felhőkön
lomha keresztek úsznak
megfeszített álmos pillanatok
eltűnök hirtelen

Foltokban roskad a táj
fáradt pislákoló alkonyok
bennem még a csend remeg
karácsony visszfényei úsznak
egy óriásplakáton

Eltört váza-énem
üzen az alkonyat
egy vérből valók vagyunk
könyörgök Háti
temetni akarok

II.

Ülsz a tükör előtt
szemed fested éppen
az asztalon évek
fáradt szemceruzái
lopva nézlek sajnállak

Hálásan rám mosolyogsz
megrezdül szempillád
ringó melled a régi
mozdulatlan kígyóbűvölés
kezedbe adok egy pólót

III.

Megyek a latyakos utcán
havasesőben fürdik arcom
mosott ruhák egy balkonon
száradó ének a lelkem
évek villamosán utazom

Kormos bérház az életem
körfolyosókon keringő percek
felugrom hozzád édes
de csak karcolt névtábla fogad
a szerelem is elköltözött

IV.

Régen voltam a temetőben
meglátogatlak anyám
ha megérem még a tavaszt
sok minden szorult belém
mint üszkös seb felszakad

Leülök és beszélek hozzád
sohasem hallgattalak meg
most te hallgatsz konok kőben
elfúlva mondanám
de csak motyogni tudok

V.

Láttam a koporsómat
fekete volt és kurzív a nevem
mit várhatok még 2010?
lángoló felirat vagyok
táncoló tűzkarikák

Soha nem akartam Látni
nem hittem kínzó jóslatokban
valamiért más vagyok
áldás vagy átok fia
tudatlan halok meg









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -