Kenyérillatú éhség

                                                           " Amikor kisgyermek voltam,....
                                                             úgy gondolkodtam,
                                                             mint egy kisgyermek. "
                                                                                          (Kor. 13/11 )


Kenyérillatú éhség ízeit őrzöm
rést üt a fény rajtam, a múlt átdereng
újra álmodom hajnalok kemence melegét
morzsa-csendjét a foszló égnek
s azt a régi parittyás gyereket
akit magamban hordok még

Örök gyötrődését a létnek.

Hol tiszta arc mosott láb volt az ünnep
és a ruhán avítt érték minden foltragyogás
zörgő csontjainkon gyér húst érlelt a kor
s alamizsnát lökött oda a balsors
a partra vetett szegénynek

Kenyérillatú éhség

Nekünk csak imára tellett.
laktatott esdeklőn a szó gyöngyfüzére
az étkünk hajnali reménység volt
harangszó és kereszt s a kereszten Isten
vérző szívvel várt a szent misén hogyha késtem
testét márványba vésték emberi kezek
csak a szeme élt
a szemét néztem, ahogy keres hív
és beleremegtem hogy többé nem ereszt el
akkor se ha nincsen

Templomtól hazáig és az Isten házáig
elkísért anyám
bűnöst a bűntelen
őt a hit vitte engem a kétely
korgó valósága mert lázadni mertem
egy darabka kenyérért bár tagadtam

Ne lássa rajtam senki hogy éhezem

Most mégis ma és mindörökre
ha kenyérillatú éhség gyötörne
úgy örülnék minden falatnak

Mint akkor ott
az életrehaltak








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.