B. Tóth Klári : Séta az idõben


 
2841 szerző 39116 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szolcsányi Ákos
  Egy kapcsolat fele
Új maradandokkok

Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
Albert Zsolt: Világosság nyolc napig*
Albert Zsolt: A Nap feltámasztása
FRISS FÓRUMOK

Metz Olga Sára 19 perce
Gyurcsi - Zalán György 39 perce
Ötvös Németh Edit 39 perce
Tóth Gabriella 1 órája
Szakállas Zsolt 2 órája
Duma György 2 órája
Tamási József 2 órája
Serfőző Attila 2 órája
Bara Anna 2 órája
Ocsovai Ferenc 4 órája
DOKK_FAQ 4 órája
Misinszki Hanna 5 órája
Tímea Lantos 6 órája
Valyon László 6 órája
Pataki Lili 9 órája
Pálóczi Antal 10 órája
Vasi Ferenc Zoltán 13 órája
Bátai Tibor 16 órája
Busznyák Imre 20 órája
Kiss-Teleki Rita 1 napja
FRISS NAPLÓK

 különc 6 órája
Bátai Tibor 6 órája
Baltazar 7 órája
Gyurcsi 8 órája
Bara 9 órája
Dokk-verspályázat 10 órája
az univerzum szélén 13 órája
Hetedíziglen 18 órája
Metz-Művek 22 órája
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
Nyakas 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
Janus naplója 2 napja
mix 3 napja
Kicsi Ólomkatona 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

B. Tóth Klári
Séta az idõben


Míg sétálunk végig a Lónyay utcán, leolvasom
a múlt jeleit, keresem az antik nyomokat, nézd az
ablaksor szintjén váltakozó díszpárkányt, hallottad, a
tümpanon és szegmensív váltakozását még Michelangelo
találta ki a reneszánszban, hogy fölkapta, továbbvitte
az építészet, a zseni szelleme itt pompázik a fejünk felett,
látod a konzolon az akantusz levelet, egy ókori lány sírjáról
szippantotta magába az idő, a legenda szerint áttüremlett
a fonott kosáron, ahonnan az áldozati gyümölcs, hús és bor
már rég elfogyott. Az ókori istenek mindig ki voltak éhezve
egy kis áldozatra; a síron nőtt akantuszlevél íme itt van,
kétezer-ötszáz éve virágzik a lány lelke, minden rostjában,
erezetében egy hajdani építész részvéte átmentette az
örökkévalóságba; nézd az erkély reneszánsz bábos korlátját,
ahogy belelóg a copf virágfüzér, itt  meg barokk motívumok,
tudtad, édesvízi kagylóról  kapta a gúnynevét, szabálytalan
gyöngyről, ma giccsnek neveznénk. A tengeri kagyló
gyöngye értékesebb, tökéletes geometriai forma -
a felületi feszültség a sűrűség függvénye - befelé hat, kívül
szabályos gömbformára feszít, bennem minden feszít,
te oldasz csak igazán, három évtizede vagy az  oldószerem -
ott egy klasszicista oszlopsor, de hisz az eklektika végig-
csipegette a korszakokat,  mint nyári rétről a mezei virágot -
melyiket válasszam, mindegyik nekem nyílik; emlékszel,
vizsgaszünetben egy tarka csokrot hoztál nekem a szigetről,
odaképzeltél a virágok közé, aztán bent felejtetted  a kabát-
zsebedben, öt nap múlva halásztad elő, ja ezt neked  hoztam,
lepréseltem a virágokat, szépen elrendezgettem, nedvesen
kisimítottam gyűrött szirmukat, mint ódon, napszítta terítőt,
díszítse csak az örökkévalóság asztalát; aztán együtt nézzük
a tornatermet, hogy lehetne rekonstruálni a régi falképet,
fölhajtani a kosárlabdahálót, sín, csiga, vagy zsanér,
mi a megoldás, hogy ne lógjon itt ez a mállott vastraverz -
emlékszel, mikor Tamival fogócskáztatok a rozsdás
mászókákon,nem vettétek észre, hogy fölhasadt a tenyeretek,
aztán bejöttél elém a múzeumba, épp Krisztus sírba tételét
másoltam Pedro Sancheztől egy emelvényen, a halott Jézus
vére plasztikusan megfestve, szinte kicsordul a képből,
olcsó hatás, de mindig bejön, körbeálltak a látogatók,
egyszer csak megjelentél mögöttük félszeg mosollyal, szelíd,
szakállas Krisztus-arccal, hátratett  kézzel közeledtél, valami
szokatlan volt mögötted, vércseppek követtek, kígyóztak,
tekeredtek,  telepöttyözték a márvány kövezetet, szétnyílt
tenyered, mint vörös forrás jelezte az útvonalat,  amerről jöttél,
mintha a képről,  de nem, a mászókától a Régi Képtár
spanyol osztályáig áldoztad a véred  a  játékért, megérte –
mondtad, aztán mehettünk tetanuszért,  mint előző évben is,
mikor rozsdás szögbe léptél futás közben, mindig kihívod
a sorsot, te mezítlábas tetanuszbajnok,
mi lennék nélküled…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-01 06:13   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2025-07-01 06:10   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2025-07-01 05:54   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-01 05:53   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-01 05:51   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-01 05:49   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-01 05:46   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-01 05:45   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-01 05:44   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-01 05:42   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit