Szerenád

Tűnt kultúrák kezdete óta
Kheopszon és Dzsószeren át
Száll feléd e szent zene, nóta
Lágy arpeggio és szerenád
Hozzád kúszik étheri dallam
Érzések szövevénye között
Visszatérő hangjait halljam
Hogy leigázta már közönyöd

Fenyő könnye, drága borostyán
Ékszerként, mint stigma pihen
Jézus vére, cseppnyi bor ostyán
Hívő lélek tudja milyen
Átélni és hinni is benne
Mindenben mi a szívbe lakik
Dobbanása kapcsolat lenne
Hívó hangja elér valakit

Ezerszínű égi paletta
Írisz teste ívre feszül
Esőcseppek szent joga lett a
Fénytörés, mit lég heve szül
Festőművész kis darabokban
Neked adja a pillanatot
Nyíló szépség bimbaja ott van
Ő csak másol, a minta adott

Éj mélyéből tör fel egy ének
Becézésed hangja ha szól
Frigye zaj és csönd elegyének
Bakeliten tű araszol
Dallam árad szét a szobában
Körbefonja a képzeletem
Táncra indul tétova lábam
Ellenállni, azt nem tehetem

Virágillat friss levegőbe
Úgy szállsz át az életemen
Bűvölet hajt egyre előre
Szétárad a vérereken
Mély sóhajjal magamba zárlak
Más leszek én így tőle belül
Rózsaszirmok olaja, párlat
Minden aranynál többe kerül

Fehér kristály barna teában
Elbomlasztja langy, meleg víz
Nem tűnik el végleg a szájban
Megmarad édes, kellemes íz
Rég élvezlek minden alakban
Cukorrá válik egyszer a nád
Tovább él a romló fogakban
Így emlékezem én tereád






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Kasszandra-komplexus (Budapest, 2001)
Kiadó: magánkiadás