In medias res


Kezdem a kör közepén,
körbe-körbe pofonok,
s tán egy-két ölelés.

A posztom?
A pot-om mindig all in,
Egy potom királypárral az
ászokat másnak osztom.

Ő bedobja.
S míg én vezeklek
nyert szettem veszteségén,
Ő feloldja.

Jóindulatom megelőzte hírem.
Elhallgatnám ki vagyok. Büszke.
Beleszaladok ebbe a sors fűzte
Gordiuszi csomóba-
szabad szívem e pár sor űzte
-esőben,napfényben
keserédes örömteli keseredés.
Sokan úgy látják eszem kevés,
vagy csak elszedték az évek.
Nézek.
Mert a kezdetben ott a vég.
Ez a kotta rég itt van bennem,
s csak most jött ki,önti a szennyezett Dunát...
És köztudott,de elhallgatott alaptétel,
ahogy azt a félig-Alexandrosz fanyar képpel,
becsvágytól hajtva,
úgy egészben az Isten fejét nyugodtan kezére hatja
s egy könnyed mozdulattal elcsapja...
Ezért a cérna fogyóban.
Vak vezet világtalant ebben a csodás sors szinuszi csocsóban.
Ebben az x plusz valamennyi totóban.
Ahogy lotyó van minden feleségben,és feleség van minden lotyóban.
S mielőtt azt hinnéd,kettősség,
mint személyiséged,a jing jang nem hazudik,
s én csak azt kérdem tőlled,miért nem nyitja ki szemed a felelősség.

Muszályból,de leginkább tizsteletből kifizettem a vizitdíjat,
hogy mások címére,de saját számlámra vizine-t írjak.

S megkapom saját portrém reflektálódását,
megfordíttva
szemüvegek lencséjén,s legbelül felordítva,
a megsegítettek áskálódásán,
jutalmam hogy magamban egy csendes estén
már elhagyott képeket,de még meglévő érzéseket gyér szó festmény
képében kisírjak.

Tiszta lapokat számolgatok
betöltöttek mögött,hátha változtatok,
vagy hátha változhatok.

Számolom hány sor fér még,
s hogy amit írok elpazarolt tinta,vagy érték,
s hogy megérte-e,s megérem e,
hogy megértenek.
Hogy nem előzésnek veszed az előzékenységet,
ha a pályaudvaron,mikor ugrani akarsz,elédmegyek.

Versem...ahogy kezdtem úgy fejezem be.
Ihletem és idáig folytatott fejezetben,
a kör közepén bekeretezve
számotokra...
Magamnak,s Istenemnek számot adva
saját magam fejezem le.

Freud nélkül indulok örömteli sírásásra,
Mosolygok ha visszanézek. Mert áshattam.
Köszönöm. Ez a pár félbehagyott vers amit rádhagytam.
S tudom mi marad végülis...fogadd búcsúzóm. Emelem kalapom-másképp-Viszont látásra.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.