Fogf?j

Éjjel fél kettő.

Aludni indul, lefekszik az ágyra,
És próbálja kényelmesen nyugtatni a testét.
Az álom lassan gubózza körbe,
Sodorja más, nyugodtabb, messzi világba.
A haragos hullámok csendben elülnek,
És szelíden viszik a tenger közepére.

A tenger azonban kiköpi, mint ahogy utált fiát
Száműzi az apa a valóságba, s ő az arcához kap.
Szörnyű fájdalmat érez, valamelyik foga lesz az,
Gondolja, és próbálja beazonosítani a bűnöst.
Bal oldalt, fent, vagy lent, nem is tudja,
Mert szétterjed és az arca zsibbadni kezd,
Fent igen, az egyik őrlő, talán, és a füle,
A füle zúg, és éget, mint a régi pofonok után,
A jobb felső kis őrlő, milyen hasznos is az anatómia,
A szétcincált testek, nyakába görcs áll,
Talán most leszakad az egész fő, az inak feszülnek,
Megpróbál felállni, de visszaesik, újra feláll,
A tükörhöz eltámolyog valahogy, belebámulva
Most látja, milyen is kíntól gyötört arca,
Ó hányszor látta már, vagy csak képzelte,
Remeg a kéz, ahogy a fájdalomcsillapítót kutatja.

Algopyrin, talán enyhülést hoz, jobbat nem tud,
Visszafekszik, izmai még vigyázzban és nem engednek,
A hideg párna forró vasként bántja, liheg,
És várja, hogy a csodaszer elvágja az idegeit az agytól.
Nem hat, pedig már egy órája… még egy,
A homeosztázis oda, nem baj, csak szűnjön már,
Soha nem szűnik, forgolódás, bár törne ki,
Vagy majd én kitépem, csak változzon valami.

Hajnal háromnegyed hat

Halkan szuszog az átizzadt, gyűrött lepedőn,
Már elmúlt, vagy csak a fáradtság győzte le,
Talán a fog adta fel, eleget kínoztam már – mondhatta így,
És ő, az üres gyógyszeres doboz mellet,
de az álomtenger közepén, arra gondol:
Bár csak a fogam fájna.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.