Gaia

Gaia:
Hol angyalból ördög lett és mennyből pokol
Hol már a kezdetben a vég közeleg, -
sötétség a fény helyett.
Árnyékföld, hova nem lép az, ki jót látni akar,
Mert hiába a Nap, ha minden homály takar.
Hiába nő ott virág,
ha az emberek azt nem látják.
Hiába a természet csodái,
ha szemükkel odáig nem látni.
Miért is a levél a fán, és madár annak ágán,
Ha többet ér az embernek az,
mit két kezével összerak.
Élete falak között telik és örül, ha fejére tégla nem esik.
Rövidülnek létének napjai,
s sokasodnak lelkének gondjai.
Mer bezárja önmagát házába,
inkább, mint szétnézne a határba;
Látná a fát, mikor zöld,
mikor lába elé borul a Föld;
Látná a levegőt, mikor tiszta,
s az őzet, ha patak vizét issza.

Gaia:
Született a Napból és eltűnik a Napban valahol.
Valamikor elfárad már a gondtól,
az örökös háborgatásoktól.
S akkor visszatér oda,
ahonnan nem kerül elő  már soha.
Magával viszi a csodát úgy,
ahogy a háborút is, amiben széthullt.
Elviszi az erdőt és tengert,
de elviszi gyilkosát is: az embert.
Az Idő sok év alatt tette naggyá,
de percek alatt hullik majd porrá.
És nem lesz majd mód, hogy újragondolja,
az időt visszafordítva,
Mert hiába javulna,
ha nem lesz már otthona.
Megadatott, hogy ember élhet a Földön, -
hogy apróból óriássá nőjön.
Megengedtetett a gondolat benne, -
hogy önmagát éltetője urává emelje.
Megbocsáttatott a titkok felfedése, -
hogy nagyságát hirdethesse.
Elnézetett a természet lassú mérgezése, -
hogy hatalmát ily módon növelje.
Nem büntettetett örültsége láttán, -
mikor emberkéztől szabadult a Sátán.
S nem vetett el élete zordul, -
mikor otthona: Gaia ellen fordult.

Mert, ha az ember ennyi idő alatt meg nem tanulta,
hogy csak itt lehet otthona;
Akkor saját keze által végezze:
az Életet és életét a pusztulásba Ő vezesse.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-23 08:39:54
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-23 08:39:54