Bennem nincsenek halottak

Bennem nincsenek halottak.
Ha befogadlak örökké fogsz élni.
Mint kócos unokát a néni
ha zúgó járművektől félti
kézen foglak és viszlek.
Elviszlek magammal.

Ne félj az úttól ha befogadlak
nem repülünk gépeken
de ha valami furcsa fény-felhők
magával ragadnak
ne maradj felnőtt
mert én sem kérhetem
hogy ne csupasz árvaként
válasszanak ki minket
ha befogadtalak
és rád segítettem az inget.
Az inget ami fehér.
Viseld hogy bennem legyél.

S mert felesleges tudnod
ne kérdezd meg soha
hogy mi jár a fejemben
és éppen hova
tartunk kezed-kezemben.
Csak sétáljunk szépen rendben.

Ne szólj semmit csak legyen
csönd és legyen világos
legyen egy rét fehér virágos
legyenek néma bóbiták a hegyen
legyen legyen legyen
s legyen arcod vörös mint a rózsa
szemed bármi is legyen kék
s ami addig nem volt
csak lazára gombolt
vágyaid merték
néha-néha szívedbe súgni hogy kell
az legyen most egyszer
és sokszor még.

Ha befogadlak
én magadra hagylak bennem.
Játszanak majd és mosolyognak
veled a fények
bármit teszel semmi nem
lesz vétek
csak maradj néma
és viseld az inget kérlek.

Ha szeretsz megteszed
még ha miért azt nem is érted.
Talán mert úgy érzed
én is szeretlek téged.

Igen.
Én szeretem az összest aki belém vágyik
s mint titkot úgy mondom azoknak:

ha befogadlak nem engedlek halálig
bennem nincsenek halottak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Bebeszélve (, 2010)
Feltöltés ideje: 2010-08-24 16:55:12
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-24 16:55:12