Egyedül

Alkonysugár színeit hozza
magával a kora őszben,
benéz hozzám, mikor erre jár.
Küszöbre ül s kifújja magát.
Asztalomon jéghideg a sör.
Vártuk őt. Ketten. Én meg a pohár.

Mondja is, ahogy hörpinti sörét,
Fiam, az élet nem csak habból áll.

Szava szűk,
félregombolt zakó.
Ő érti csak, mit kérdez,
mikor kezessé válik a szó,
én meg ráhagyom.
Tudom, mit féltve magában hord,
életének legszebb álma volt,
most meg...százszor széttört
darabból áll.

Mondja is, ahogy hörpinti sörét,
Fiam, az élet nem csak habból áll.

Négy gyerek, négy világtáj,
s két asszony. Mindnek rabja,
rabtartója volt. Együtt és külön
osztoztak azon, amit az Úr adott.
Övék volt, míg kívánták, s ő bírta,
karjával négy országszélt átért,
ahogy csokorba fogta őket,
Kelettel Nyugatot, Északkal Délt.
Ma ... ajtót se nyitnak rá,
úton van, s meg nem érkezik,
mint a borravaló s a rossz halál.

Mondja is, ha hörpinti sörét,
Fiam, az élet nem csak habból áll.

Nekem, bölcs csendet hoz,
józanságra intőt, ez illik ránk.
Ülünk szótlanul, némán faggatózva
ő, meg én két külön világ.
Ő befelé szól, én kifelé hallgatok,
úgy vonz, szinte taszít,
hogy ne sajnáljam, ha valamije fáj.
Fénye nincs, csak árnya, mely elvakít.
(Azért egy sörre mindig jó nálam,
ha már porzik belül a máj)

Mondja is, ahogy hörpinti sörét,
Fiam, az élet nem csak habból áll.

Látom, fáradt, ül, nem mozdul,
söre fogyóban, az ajtót lesi,
a Napot, ahogy egyre lejjebb száll.
Holnap, ha lesz  még, új életet kezd el,
hogy jusson majd sör helyett ...sör
mert sörhöz nem kell kenyér.
Kegyelmet nem kért, és nem adott,
soha nem kényeztették.
A kor volt hozzá mostoha,
gyökeret eresztett belé, hogy fogja,
de lombját tépte szét,
míg Istenhez vágyott,
hogy lerakja keresztjét lábához,
ha már a földön fulladozva jár.

Mondja is, ahogy hörpinti sörét,
Fiam, az élet nem csak habból áll.

Hallgatása kenyér szelte csend,
gőzölgő áhítat gazdakézen,
áldozati bárány, ahogy vére folyt
bűn és feloldozás között,
míg Itt állunk s poharunk üres,
önmagunkba fojtott szón osztozunk,
értjük egymást így is,
ő az egyik,  én a másik oldalon.
ha már a sors egybesodort
minden következmény nélkül.

Most mi lesz. Nem tudom.
Én nem kérdezem.
Ő meg nem válaszol.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-29 18:46:59
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-01 15:59:04