A csend hullámai



Csillagfényes égi csend
hajnalpirra feldereng.
Szél süvít az éjen át
édes álom - várok rád.

Átölel és körbevesz
pilleröptű éji nesz.
Érdes ködben  - sóhajok...
Derűs csendre  - felragyog.

Halványfényű napsugár
álmos csendben rámtalál.
Lusta hajnal - ó be fáj,
kelj fel végre cimborám!

Nap hevíti arcomat.
Izzadtszagú kábulat...
Nehéz terhek - fájdalom
csönd szigetén – rádhagyom.

Borús, komor alkonyat
esőcseppes lábnyomat...
Csend remél és fáklyát hordoz
szívet, elmét mind feloldoz!

Nap eltűnik, Hold feljő
est csendjéből – porfelhő.
Nyugalomra vár már lelkem
angyalszárnyak...libben-lebben...

Újra eljött már az éj
sötéttollú denevér...
Sellő tündér  altass el
s hőn reménnyel ébressz fel!









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.