NÁLAD
NÁLAD
Sütemény illatú lány
nevetése törik át
a Budai vihar-veszett
villámai közt dübörgő
sötétben.
Vérvirágok nyílnak a kertben,
forró-szomjas torokkal nyelik el
csikorgó bakancsok szagát.
Bolsevik dráma dúl - túl a Dunán
a múltban.
Valaki rózsafüzérekből épít oltárt,
s az éjszakai szirénákra teríti
kaszáspók kezét
a holnap expressz.
Szél mozgat időt, hajlékot
tüzet gyújt - árnyékot vet az
ablaküvegre:
összefonódva két emberi torzó
száguld-tépet arccal
penge élű végtelenbe.
Elsimul-ringat, kardokat döf
zsíros göröngyök közé,
éhesen hív magához a Föld,
most és mind örökké
......!
Ki mondja - ki,
ki mondja kinek?
- Hangok nélkül is
Megértitek:
Nevem!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-09-27 14:23:31
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-27 14:23:31
