Az aoristos vége
Ez az ajtó utoljára még. A levegő, ahogy
a résbe beszorul. Ami benne kockára
fagy ott. Ami rövidebb lett,
a nap, a föld, a nap. Az ég.
Ez itt egy árnyék, lassan szétterül. A
miből készül, mintha lenne még, úgy
hallgat magáról, most csak súlya van.
Érzi a testét, már csak belőle van.
Mit kezd a téllel. Ha teákba hull a csonttá meg
keményedett dió. Kiszáradt fa helyén sötét
füst, szivarba préselt fél utáni csönd. Üresre
bontott konzerv. Tartósított nem ennivaló.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-10-13 21:46:16
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-13 21:46:16
