jelenlét
fenyőfagerendákat rakott maga fölé,
tapintható árnyékokba süpped a csúcs,
a kapaszkodó mélység maga a valóság,
ahová,
és amiből mintha,
de mégsem.
felteszi lábát az asztalra, hogy talán úgy.
gyanúsnak ítéli meg a következő lapot is.
nem. nem szeretne áldozattá válni. a saját
oltárát kaleidoszkópként képzeli,
amiben
akkor is ott van,
ha nincs.
semmit se bíz a végtelenre, a rátaposott
út gödreiben határt szab mindennek
ami távoli. az istennek nem. őt megpróbálja
olyannak elképzelni, aki semmiben nem hasonlít
rá, aki saját részleteiben soha nem létezett,
de amikor igen,
akkor is csak annyira,
mint most.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-10-14 00:03:24
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-14 00:03:24
