KILENCFEJŰ TIGRIS

KILENCFEJŰ TIGRIS


Tüllben ázó este, szendergő pók mellet,
Kiszívott étke fonnyad.
Ametisztben vibráló pára
Tenger felől homály suhan,
Halászok csónakon inognak.
Nem látni őket, csak kurjongatva
Hozzák a hírt:
„Asszonyaink! A fogás ma erős-kegyes!”
Kikötnek, léleknek nyoma sincs
S a csönd, hirtelen rájuk köszön.
Cseresznyefa virágból szippant a méh
Tülekszik társaival,
Rémisztő sikoly veri fel kövekről a hőt:
A kilencfejű tigris visszajött mulatni!”

Teknőcháton érkezett, oldalán huszonnyolc
Csillagképpel, komoran előre lépdel.

Talpa alatt remeg a Föld,
Karmai ezüstből kiolvadt erek
Szeme jáspis, sörénye lidérc-kékben ragyog
Orchideákat tüsszög, nyelve hegyén kéj cikázik,
Horpasza csatakos tömlő, lakozott selyemkabát.
Duzzad gyomrában ezer panasz
Felordít, és vért fagyasztó táncba kezd.
Járványból kinőtt unalom korallok forognak körbe.

’Elpusztult falú - város,
Kő, szobor, és amulett -
Mi szíveteknek kedves volt,
Egy félmaréknyi hamu lett!’

Jöttem:
- Űzött, veszett éhem
Jöttem:
- Kénkürtős tengermélyen
Jöttem:
Hajnal után, felhőbe bújva
Jöttem:
- Mint sárgás nap lazúrba
Döfött álom!
Fiaitok elnyeltem mind, -
Jószágaitok kihajtva bordán’
Asszonyaitok sírnak a hegyormán,
Mert néktek sosem volt elég…!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-15 13:28:00
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-15 13:28:00