Menekülés (jav.)


A magány lábasból etet.
Remélem, tudod.
És hogy nem leszek
többé kanalad.

Emlékszel? Játszottunk.
Megetettelek.
Milyen volt velem
felenni a gyönyört?

Mást találtál,
mondtad a kocsiban.
Én vettem a koncertjegyet.
Pedig Te szereted.
Más nő kell? És
tényleg nem rakod ki
scrabble közben többé a nevem,
az im-re pont
nem lesz a csókod?

Az ernyőm te vetted.
Az autódban hagytam. Véletlen. Vagy nem.
Rád csaptam az ajtót. Zuhogott.
Szemembe csorgott egy hajtincs.
Könyvek közé majd lepréselem,
mint kislány a virágot.

Zsibbadt a lábam. Ugráltam az utcán.
Elfelejtettem a sántaiskolát.
Az erkélyről még néztem az autód helyét,
és láttam újra
a „hangjegy-esőt”,
amit negyedik után
körömollóval a kottafüzetből vágtam.

Utáltam az éneket, az esőt.
Most téged
miért szeretlek?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-15 22:23:17
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-15 22:23:17