tüskepillangók

Testem nyitott, érzi a szárnyak szeleteléseit. Minden egyes szeletelés a megmaradhatóság béklyója. Ezer szabadságomat kiáltottam az égbe, válaszol kámzsások jöttek, leplek, magam és a lelkiismeretem kámzsásai, és most szembenézek önmagammal: még van fölöttes erőm? A szívem ütemét, lelkem pulzusait kimérő, a test fölött álló fölöttes erőm? Érted? Ehhez én még gyenge vagyok, fölöttem és bennem, alant és fölött a kényszerítő akarat, a kolostorba vonulni kényszerülő szavaimat, az alárendelésért vánszorogó, az őszi virágszirmot tavaszi álomba merítő akarat logikája… Menekülök a testet képző újba, az újító változás csírájába, amely bennem fakad, de nem én vagyok. Én a tied vagyok, de megmaradásodért ki kell törnöm. Ezért nem lehetek az, aki kitörhet belőled. A belőlem kitört hiányod vagyok, de ezt nem tudhatod. Azért lehetek én. A testképzés folyamata tőlem már idegen, mert nem évszakaid, nem csillagképed mérhetetlenségédben mérlek, és már talán csak az vagyok, akinek tetten érhetetlenül el kellett engednie téged a havasi gyopárok magassága előtt. Másképp nem érthettem volna meg a a pillangó szabadságát. Nem mintha te megérthetted volna vagy megértheted valamikor, egyszerűen csak éled. Tested tüskepillangói másod-röptödben szeletelnek. Nem téged rám, kényszerűségből magamra mérem ki magamat. Ajtóim vakablakok. Mert látom, mi a mögöttes új. Talán megalkothatnám az új képletét. De csak képlet lenne, tehát meg se próbálom. Sem én, sem te nem férnénk bele, és a világ sem. Sem a testes, sem a testetlen világ. Mert ami új lenne, az a havasi gyopárok magassága. Nem olyan új és örök érvényű, mondjuk mint Buddha virágbeszéde, vagy a szűz érintetlenség, netán a kárhozat fokai, a hit lépcsői, ezeken már túl vagyok, hisz így szeretlek. Szeretetemnek nincs határa, az új az, hogy ajtóink: vakablakok. Az énbe töpörödöm, a mögöttes újba. Az, hogy magamról kell beszélnem, rólam, az mögöttes űr. Nem mintha nem létezném, igenis vagyok: az én és a te mögöttes űreként létezem. Megmaradásomért érzem a tüskepillangók szeleteléseit...







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-24 03:05:58
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-24 03:05:58