Kezem a kilincsen...

Világéletemben
áldatlan áldott
sors tenyerelt rám,
mint bűnösre a lelkiismeret.
Magába zárt, hogy kitaszítson.
A dolgok rendjét verte belém
vaksi dölyffel.

Kenyér, csók, otthon
bűvkörébe vont az Isten.
Megjártam örvényt,  golgotát
ujjongva, mint a kisgyerek,
míg befogadtatok.

Azóta földön járok
hátrafordulva, hogy lássak.
Nincs utánam nyom.
Kezem a kilincsen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-11 10:45:11
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-12 16:54:07