Szigeti György
Életem, te gyönyörű
Ó életem, te gyönyörű,
te, a halálom eleje,
ki elhiteted; zöld a fű,
s az ég csillaggal van tele,
és akkor lesz csak vaksötét,
ha letaszítom a Napot,
s nem firtatja már a szó,
hogy élek-e vagy meghalok.
Ó életem, te egyszeri,
ismételhetetlenül -
ötmilliárd lélek között
borzongatóan egyedül,
te visszavonhatatlanul
halállal összekötözött -
csak lobogsz gyanútlanul
ötmilliárd lélek között.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Tudósítás a Kis utcából (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz
Feltöltés ideje: 2010-11-13 10:22:34
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-13 10:22:34
|
|
|
