szines ceruzak

szines ceruzák

éjjel még a hold csendes
sápadt pici asszonykái
még visszafeküdtek hancúrozni kicsit
lassítani a reggelt
nem értve
hogy a napfény párnáján
most mindegyikük miért más

mintha
tétova kézzel nyúlnék utánuk
pedig igazán nem is
rajzolni akarok
képed fejteni fakeretbe
törvényt szegni formáidnak
megbolygatni nem létező alakod
úgyis oda jutok mindig
hogy igazándi a véred fest
sző meg bent eredendő

csakhogy a nyalka fénybe mártva
bőrömre szomjasak lettek
ők nem nem várhatnak
hanem látva hogy nem igazán
egyszerre csak rajzani kezdenek
rám és és  
és a szineid szólít hegyükön
a simogatás a csiklandozás  
ahogy
bőröm fehér vásznán lábadozás
bent
friss szőttese ribonukleinjaidnak
kel
s az alig megkezdett emlékeink sikoltva
és mily magasra felvetik magukat
magasabbra mint amilyen nélküled lehetek én...

...itt vagyunk már
hogy nem tudom
miért vált oly gyakorivá az igazság
hogy fel se tűnik ha
vége rajzolja kezdetét
és mielőtt beborít a másik tudat
csak érzem hogy
a holdcsönd évében
szines kis ceruzáid
szeleburdi raja
költözött rám





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-22 19:11:26
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-22 19:11:26