Költözés (1. vált.)


a lányunk keze
olyan, mint a tiéd
és néha ha alszik
olyan a szája is

tátva mered az égnek
mint aki nézi az álmait

ahogy én álltam az ablaknál
hasamban őrizve
a mozdulatlan hallgatást,
és lesve hajnali árnyékod
ahogy eléri az ajtó hajlatát


és annyi estén át
mentél el, miközben
velünk is maradhattál
volna
és annyi pillanatot
törtél szét, miközben
csak szerethettél
volna

évek teltek el
nélküled
nélkülem
és a ruhászsákok úgy ülnek
a konyhakövön,
mint ahogy akkor
ültem az ágyon

most csak nézem,
ahogy halványodsz,
mint egy folt az ing nyakán,
és nem marad másom,
mint pár zsák
szomorú és mosatlan igazság.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-30 13:28:21
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-30 13:28:21