itt Európában
hol a láva máglyára veti magát
a kenyér kovászba magját
némuló nyelved
izzó ajkamon fehéredik
partom hidaidon rágódik
indigómra vetül mélyed
lázgörbéd tűzköveim boltozata
falaid súlya hű valója
ha így véded magad
önmagadnak hazudod a békét
a jelenés átadja magát az Akaratnak
ami álmunkban
tudtunk nélkül hagyatkozik
aztán meg velünk
igaz arca az újnak le- és befejez
igéink belepirulnak
már valótlan
felszállnak a hangjegyek
ahonnan kiléptek
hiányok martaléka
fogja egymást
kételynél szilárdabb emlékezve
újraszüli terhét
jel és kép nélkül
álmodnak szobrok
a fák csupasz keresztről
jelképül
pedig…
… pedig úgy szerettük egymást!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-12-03 07:35:39
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-03 07:35:39
