Talán így


Miért várom hogy módszeresen eltűnjek
hogy szavak nélkül kifogástalanul zsugorodjak
hogy felkoncoljanak nálam elevenebb testek
kis hétköznapjai
nem tudom
és azt sem hogy miért idomulok
halk szavakhoz ami csak másoknak
jelent bármit is
elég. mondanám.
de túl gyáva vagyok
elhagyni szerelmem akiben                  
a tegnapi megmentő szerepét látom    
és túl nagy bizonyosság lenne
otthagyni barátaim ahol találtam őket
egy nyúzott kocsmában
egy söralátéttel sötét sarokban
mondanám hogy hagyjanak
mert már nem fogok berúgni
velük legalábbis soha többé
filléres vágyaimról is lemondtam
már nem érdekelnek a költészet
vastag szappanbuborékai ami
gyönyörködtetik(és egyben csípik)
a szemet- elég.

nem lesz kötetem
és nem veszik észre azt amit és ahogy mondok
tapintatból nem szólnak
hogy inkább kellemetlen legyen mint igaz
a tény hogy elforgácsoltam legszebb éveim
amit talán gyávaságból még így is
magamnak mondhatok.  










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-06 20:31:01
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-06 20:31:01