Tûzijáték
A fárasztó nap után
Hazaérkeznek
Az újdonsült
Szerelmespárok.
Szájuk egymást keresi,
Sután. Mert félnek.
Elkezdődnek a hamuban sült
Szokások.
Gyertyát gyújtanak
Az őszi holdfénynek;
Sír az ördög, gurulnak
A viaszcseppek
Ruha bomlik, sóhaj szakad,
A nap gondjai elrepülnek.
Ezek minden szépet bemocskolnak:
Vadul üzekednek.
Felragyognak az égen
A megfáradt csillagok,
És feláldozzák egymást
E boldogtalan fiatalok!
Újra és újra felsikít az ég
Az ablakon át beszakad a
A mindenkit túlélő sötétség!
Férfi és nő már alszanak
Újra és újra felsikít az éj.
Ki tudja miről álmodnak?
Mára kihunyt a tűzijáték,
Holnapra jön egy újabb nap
Újra és újra felsikít az éj,
Végetért a leggonoszabb rituálé!
Senki sem tudhatja még
Az élet ajándéka szebb-e,
Vagy a Halálé
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
