A bűn

Megint a bűn.
Ez ugrál fejemben,
mint gyermek összeszorított markában a szöcske.
Mivé leszek, ha eltulajdonítom,
amiről azt hittem, enyém?
Ki szedi össze szétszórt szememet,
ha meghalok hazafelé az úton,
ki megy vissza még egyszer ugyanott,
ki mer elmozdítani tekintetem mögül,
ki mer a napba nézni az én szememmel,
ha újra felragyog?

Megint a bűn.
Ez mulattat,
mint kard éle egy csöppnyi bogarat.
Elhagyhatom, belé zuhanhatok,
elenged, létével újra megteremt,
egy egész világ kerülhet közénk -
őrzök belőle valamit,
mint felhők őrzik a kiszáradt medert.

Ő altat és ébreszt -
ez a pillanat, ez a lét.
A dallamok találkoznak így.
Így nyílnak meg a sebek,
így lesznek sérthetetlenek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Tudósítás a Kis utcából (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz
Feltöltés ideje: 2011-01-16 10:27:26
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-16 10:27:26