Másra kell!

Reggel vásárolni indulok,
Fejben megint aprót számolok.
Gondolkodom, mit is vegyek,
Vajon mit egyen ma a gyerek?
S amint egyre csak ballagok,
Hallom, hogy halkan így dúdolok:
„Csak krumplit veszek és kenyeret,
Mást ma nem, mert a pénz másra kell!”

Lehetne ma finom, többfogásos,
Vagy hazavihetne a villamos.
De jön a lakbér, villany, meg a gáz,
S ott az el nem fogyó tartozás.
Legalább valami munka jönne,
Ez az élet megint szép lehetne!
De marad a krumpli meg a kenyér,
Századok óta ezt eszi a szegény!

Szánalmas sarki koldus, nyomorgó,
Irigy kezemben remeg az apró.
Miért csak szegény ad a szegénynek,
Nem látják, hogy éheznek szegények?
Halkan, csalódva csörren a tányér,
Ebbe bizony még jó sok belefér.
Fájó, néma kérdésre szám felel:
„Többet ma nem, mert a pénz másra kell!”

Ismerős kis bolt, már ritkaság,
Nekem nem való a cifraság.
Itt nem tábla köszön a falon,
A nyikorgó ajtót is én nyitom.
Miközben a húsokat nézem,
Egyre és egyre ezt ismétlem:
„Csak krumplit veszek és kenyeret,
Mást ma nem, mert a pénz másra kell!”
  
Öreg boltosom már jól ismer,
Tudja, ma sem lesz nagy bevétel.
„Mit adhatok? Ma ’farhát’ is jött.”
Próbálkozik a pult mögött.
De én ezt szinte nem is hallom,
Halkan megint csak ezt motyogom:
„Csak krumplit veszek és kenyeret,
Mást ma sem, mert a pénz másra kell!”






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.