Gondolatok a teremőrről

Van egy messzi hely: ott nem a műhold, sem a sirály,
Fénylő tollú angyalok közt unatkozik, ő a király.
Nem tudni, hogy mi a dolga, én magam sem értem,
De ő már akkor ott volt, mikor én még nem is éltem.

Tőle kapjuk az esőt, ő engedi a szelet lengeni,
Mindent lát, s van ideje a dolgokon merengni,
Milyen könnyű munka: az volna ám a csodás!
Mindennek eredete volnék! S nálam lenne minden tudás!

Hogy ha morcos villámot küld, mely cikázik szana-szerte,
Vagy szökőárt, mely Dél-Ázsiát a pokolba seperte.
Érzés nélkül tudja nézni a nemzetek harcát,
Nagyon ritkán mutatja csak, a szebbik, kedves arcát.

Ha nagyon magam alatt vagyok, hegynek szirtfokára hágok,
Könnyes szemem lesütve, ájtatos pofát vágok.
Imám a magas egekig zeng fel,
Köntösömet megszaggatom; jó svájci haleffel.

Remélem, megnézi áldozatom füstjét,
Tán értékeli a család begyűjtött összes ezüstjét.
Tekintsen le rám! Onnan fentről, a padlásról,
Ne gondoskodjon nekem egy újabb csapásról.

Elvárhatja, hogy magamból a rosszat kizárjam,
A legfőbb akarata előtt a lelkemet kitárjam.
Így is, úgy is megbüntet, hisz csodák nincsenek,
Csak hagyja meg méltóságom! Egyetlen kincsemet.

Ha maradt szemében, némi nemű erényem,
Meghallgatja bölcsen csacska költeményem.
Szeret-e, vagy éppen haragszik rám?
Mindig is éreztem, van köze hozzám!

Számtalanszor válnék szeme elől köddé.
Tudom! Bűnös vagyok! Nem bujkálhatok örökké!
Érzem ahol rejtőzöm, szemét a függöny mögé veti,
Harcolok ellene! De sokkal tartozom neki:

Helyzetem nem rózsás! Nehezen tudok nevetni,
Mivel ő teremtett, ő fog eltemetni,
Általa pusztulok, vagy palástjával védőn betakar,
Ő a mindenható! Azt tesz, amit akar!

Sz. Nagy János






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-19 16:55:22
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-19 16:55:22