Mint a kavicsok



                      gúnyosan alkonyul.
                      ritmusra,
                      sorban pattannak el a percek.

                      mintha úszóhólyagokon taposnék,

                      miközben egy ócska dallam
                      kalimpál a fejemben.
                      talán a rövid-életű slágerek
                      valamelyike,
                      nem tudom.
                      a poshadt félhomálytól
                      csak még rosszabb.
                      szét vannak rúgva az idegeim.

                      hogy szerettem a késhegyre tűzött
                      éjszakákat!

                      de most annak is örülnék,
                      ha a tonnás csönd rám zuhanna,
                      és álom nélkül
                      aludnék, mint a kavicsok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-24 11:25:20
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-24 11:25:20