Öregedő Don Quijote

Éltem a múltban, itt vagyok, s a jövőben is
Láthatja jó Cervantes úr, hogy mit is tett velem!
Kardom véd, pajzsom oltalmaz, a gonosznak üzenem,
Oly sok dologgal kell még az életben megküzdenem.
Jöjj öreg Rocinante, jer, részeges Szancsó!
Ide kedves fegyvereim, várhat a boroskancsó!
Mindig kaland volt a lételemem,
Nagy vétek mostan a késedelem!
Szorult helyzetben nálam oltalomra lelhetsz,
Mellettem a halálnak is visszafeleselhetsz!
A te dolgod ügyében horpad testemen a mellvért,
Fizet az ellenség minden elszenvedett percért!
Szélmalmok már nincsenek, a szomorú helyzet, hogy
Szélturbináért is Ausztriáig kell menni.
Ha az osztrák parasztok átengednek a határon,
Egy lovagot is feltartóztathat az uniós álom.
Gályaérett bűnözőket nincs mód megmentenem,
A sztárügyvédek ezt elvégzik rendesen.
Aranytányérként már nem találsz sem rezet, sem bronzot,
A kisebbség leveszi a válladról-e a gondot.
Dulcineáért sem kell elmenni, Tobozoig,
Csak a Városmajor szélén lévő füstös borozóig.
S ha órámat lenyúlja, míg enyeleg velem,
Ő is ember, ját őt is meg kell mentenem.
Úgy szeretnék a pszichiátriára menni,
Végleg bezárták nincs mit ellene tenni.
Ami legrosszabb történhet meg történt velem:
Életem hátralévő részét szabadon kell töltenem!


Sz. Nagy János





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-24 17:51:14
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-24 17:51:14