Sírni nem tudok

Egy semmi az egész.
Nincs helyem.
Fáj a fejem.
Gondolatok árja
zabálja agyam.
Kitépem én.
Kitépem. A hajam.
Úgy látod
mosolygok.
De lelkem sír.
Azt látod
csendben vagyok.
De belsőm ordít.
Melankólia
az egész.
Szívem
túl nehéz.
Hatalmas kő
van rajta.
S nincs,
ki leszaggassa.
Porrá zúznám
pedig.
Törjön
ripityára.
De nem megy.
Nem, mert
gyűlik rá a mázsa.

Sírni, sírni, sírni.
Ez kéne csak nekem.
Üvöltve sírni,
gondokat feledve,
fájdalmim más lelkére
helyezve.

Fáj a szívem,
fáj.
Nem segít
a magány.
Pedig ő
egyetlen pártfogóm,
ezen a mocskos
világon.

Nyugodt vagyok,
s lelkem rab.
Nem vagyok én.
Nem, szabad.

Sírni, sírni, sírni.
Ezt az egyet add meg.
Hogy végre tisztán,
belsőmből,
szívemből üvöltsek.
Az egyre növekvő
követ taszítsd le.
Törd, zúzd,
vágd össze.

Meddig bírom még,
nem tudom.
Sírni, sírni, sírni.
Csak ezt akarom.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-29 13:15:01
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-29 13:15:01