Lelki béke

Csend van.
Nincs zaj.
Mámor tüze nem éget.
Fagy van, s hideg.
Hó zörög.
S az ég
nem dörög.

Csend van.
Csend itt belül.
Hangosabb e csend,
mint néma űr.
Fojtogat
a levegővétel.
Elzsibbaszt
a menésem.
Lefáraszt,
hogy alszok,
s közben
meg sem szólalok.
Vér izzik
a belsőmben.
Kétség ül
a szívemen,
mélyre rejtve
bennem.
Csalódás pora emészt,
fal fel engem.
Bánkódik a tétlen ész,
nem múlik el.

Csend van.
Csend, zajtalan éj.
Mit nem tör meg
sivatag, hóvihar,
se holdfény.
Ködös minden remény,
sikoltást hallani.
A belőled jövő átkaidtól
nem tudsz szabadulni.
Lélek mélyén
ott a kényszer,
s még a vágy.
Hogy írnod kell,
hisz írnod muszáj.
De belül érzed:
most kissé kiégtél.
Majd leteszed a tollat,
s lassan,
halkan,
lassan
elmész.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-30 15:36:32
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-30 15:36:32