Visszaértünk

Jégvirágos autóban kucorogtam. Kabátomon könnyeztek a hópelyhek. Lecsuktam a szemem.
Piros szoknyámon elpirultak a fehér pöttyök, amikor az Őszi tárlaton egy meztelen nő
képe előtt álltunk veled. Már nem panaszkodhattam el, hogy Ati (ő inkább anyával járt a piacra) 12 éves koromban meglesett. Álarcként szürkült arcára az ablaküveg.
A Bál a Savoyban  „gombiván”-ja tetszett. A „bánbán”-os nem. Véresre vakartam térdemen a végére a sebet. Te az óraszíjaddal játszottál. Szívesebben néztem. Az 57. születésnapodra kaptad. Én ötvennel voltam kevesebb. Odasúgtad anyának, hogy rólunk is jelentenek. Nem értettem. Én szerettem felírni a táblára a hiányzók nevét az iskolában. Amikor jött a kártyatársaság a vacsora elől a diófára menekültem. Megértetted. „La Bella mangolica” akartam lenni. Ezt még elmondhattam neked az évzáró után. A Lóci óriás lett. Ez butaság, ugye? Ugye, hiányzott, hogy felemelj! Már nem tehetted. Rosszalkodik a szíved, mondtad. Én is szoktam. A kertben a futórózsa szirma őszre hasonlított a bőrödre. A művelődési ház előtt balett után egyet a hajamba tűztél. Az olvasókönyvembe rejtettem. Nagymamának a bibliában volt lepréselve. Miután meghalt, nekem adtad a rózsafüzérét.
Ügyetlen voltam, másnap elszakadt. Mint az ér a szívedben, magyarázta anya, amikor éjszaka a kórházból hazaért. Akkor egyszer bújhattam Ati mellé. Rám ölelte a félelmét. Libabőrös lett a lepedő. Letakartak Apa. Nem láttalak. Nem láttam semmit. Szerettem a vakot játszani mindig. Tudod. A temetőben a fagy szempillámra madeirát hímzett.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-04 20:14:25
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-12 10:15:41