Az életem értelme
Sokára kapcsoltam, későn vettem észre,
Tudatosan terelgettek a kopárabbik részre.
Szertefoszlott az álom, hirtelen felriadtam,
Régi életemet, de sokszor elsirattam.
Varázstükröm, amivel a világok között utaztam,
Oly sokszor eltörött, de mindig összeraktam.
Talány néhány dolgot túlzón megszerettem,
Míg végül ég és föld között, pechemre: itt rekedtem.
Isten megteremtett a maga képére,
De valami mégiscsak eltolt a végére.
Egy alma miatt tűröm a hideget, a metszőt,
Félem is az Urat, az édenből kirekesztőt.
Állítólag én vagyok a pontos földi mása,
Mégsem vagyok a csoda egyenes folytatása.
Nem tudok cselekedni, semmi neki tetszőt,
Utálom is a kígyót, a gonosz szemfényvesztőt.
Éva azóta is henyél, a szép paplanos ágyban,
Magam pedig csúszom-mászom a förtelmes sárban.
A nő azóta fájdalmak közt szül,
Ádám addig a gondoktól lerokkan, megőszül.
Az elemzők szerint az élet oly gyönyörű,
Működik a tömegvonzás, s a Föld majdnem gömbölyű.
Akkora távolság lesz holnap is az első utcasarok,
Csak a szívverésem romlik, míg végül belehalok.
Sz. Nagy János
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-07 13:05:58
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-07 13:05:58
