És tegyél azzá

                                                        * négy parancs


Fogadj tajtékodba, hogy fűtsenek hullámaid;
kell e vihar, hogy túl tégy nőkön, percnyi miss-eken.
Készek szűz szavaim körénk fonni új álmaid,
ha felszólok: és az első leszel, ki hisz nekem.

Keverj a sebbe, ahol rémeid laknak, rám fér
néhány céda nyűg. Én elindulok, amerre nem
tért senki: a célsávon illatok és ellenem
párharc, de bírod, ha e sztrádán járok – míg le nem

járnak chance-aim. Hogyha keserű, mit az útról
hoztam, az leszel, mint öleltek és vágyba-öltek,
és nem lesz hotelszobámon, csak szertegyűrt árnya
sok éjnek, melyek elhoztak és vénámba lőttek.

Ölts fel engem álarcokkal, hogy hazudjak, mint nem
hazudtak, és hazugságom szüljön újra; úgy minden
szóra hitelt te adsz, mert te maradsz, ha mennem kell,

a kezdet meg szád lesz és az én szám, a csókod, a
hangom, mi csókodon tör át. Múltaddal óvod a
múltam, igaz vagy és nincs magyarázat, mer' nem kell,

e trükk legyen csak és tegyél azzá, mi lennem kell.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-11 00:03:38
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-11 00:03:38