A szöveg, mint desszant alakulat

Mire felvonulnak a betűk, összeáll a mondat.
Kihúzzák magukat, hirtelen lefogynak.
Mint egy szakasz katona, sapkák simléderrel,
egyszerre lépnek, töretlen sikerrel.
Bakancsok, talpak elvágólag, járdára merőlegesen.
Egy szuszra lép a szöveg-tömb, a fehér szőnyegen.
Nincs kibeszélés, a sorból kidőlés, csak díszlépés.
Összhangzattan, párlandó vízmérték.
Precíz egyen-beszéd: így kérték.
Partra száll a vers, az epika, a kézirat.
Mindegy hol. Legyen az Dubai, USA, Irak.
A Gramma és a fonéma vissza nem ugat.
Minden betű-agy, betű-tett csak rész s elem.
Tudják, bedarál, leszedál a történelem.
S az egység, a diktatúra gyümölcsöt terem.
Törik, reped a térkép, de valahogy a rend
- ha tárcsázzák - kicseng. Így eltékozolt kegyelem,
hogy nagy a csend. A valóság nincs, csak dereng.


Bár Istené a világegyetem. A főiskola, az egyetem.
Övé minden kredit.
Tulajdona a test, a lélek, a szellem s a lift,
amivel le-fel, üzemel. Ha kell, kicsontoz s belehel.
Terít. Ad ötletet, lelkit s anyagit. Kicsinyít, nagyít.
Olykor átváltozik, beáll focizni, tanít.
Mint a dupla "w" szárai fölött a híd.
Nagyon magasan lapít.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-11 11:17:44
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-11 11:17:44