Egyedül

Csendes magányban,
édes fájdalomban,
késő bánatokban
egyedül ébredek.

Halkuló dallamokban,
szívek ordításában,
gyermekek sírásában
csak egyedül ébredek.

Vének jajdulásában,
erősödők hitszavában,
reménykedők halálában
egyedül ébredek.

Haláltusát is vívhatok,
tőröket is szúrhatok,
akár meg is halhatok.
Én egyedül ébredek.

Mindent szét is zúzhatok,
életeket feldúlhatok,
sírva el is alhatok,
egyedül ébredek.

Nyugtatókat szedhetek,
s kábulattól szétesve
embereket ölhetek.
Egyedül ébredek.

Alhatok a sírodon,
vérszagú szép sírodon,
nyomot hagyva párnádon,
de egyedül ébredek.

Mindig könnyek hullanak,
mindig késők szólanak,
életekre rontanak.
S én egyedül ébredek.

Vérfoltom az asztalon.
Lelkemben a fájdalom.
Üzenet az ágyadon:
nélküled ébredek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-13 16:44:14
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-13 16:44:14