Sétabot

Tégla alakú vágyak ragadtak a sárba
Pattogtak meg kétségbeesetten párat
Mint bolhák az ember nyakán
Majd szögesdrótból szőttek pizsamát
Koruk szerint sorakoztak az óceán partján
Egyikük felfújt Hold-léggömböket osztogatott
Azóta sem látta őket senki
Hajdanán, toronyházakat rugónak használva
Ugrándoztak utcáról utcára
Bedeszkázott ablakok mögött életet keresve
Fal felé fordulva probáltam visszaaludni
Plüssmackóm ugrált palackba szorult testemen
Tegnapi lépteim nyomát követve
Ugyanazok a téglák estek a fejemre
De vállat vonva, feltekertem a hangerőt
Verebek súgtak össze a hátam mögött
Egy szobor talpánál morzsákat csipegetve
Öregember ült mellém a padra
Vitorláshajót firkált botjával a kavicságyba
Homlokát ráncolta a rajz felett
Rámordult a kutyájára majd hozzám fordult
Akadozva beszélt és hevesen gesztikulált
Csillagokról, karnyújtásnyira kavargó vízről
Azt hajtogatta minduntalan
"Jól figyelj, ebből tanulsz fiam"
Megértően bólogattam miközben cipőm orrával
Sercegő hullámokat fakasztottam a kavicságyon
Következő pillanatban már ki-tudja-mit kergetett
Lóbálva a sétabotját, megfagyott verebet
A szájában cipelő kutya mögött.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.