Beköszönő fák

Ha odaértél látod őket,
látod,
Ahogy rád köszönnek.
Legyen hideg, vagy tél,
Ne félj
Csak a lombjuk ami
igazán beszél.

Mosolyogva köszöntenek,
Bólogatva néznek felétek,
Várják,
hogy köszönjetek
Hisz ők, mindössze csak
Szeretnek.

Mindig vigyázva áll
A kapuban rád vár,
S ha megérkezel,
Feléd néz,
Meghajol,
Üdvözöl,
S mosolyával átkarol.

Isten hozott idegen,
Szél simogatja ágait,
Vártunk már e szigeten
A napsütésben látni árnyait.

S te belépsz a kis faluba,
Elmész a fa mellett,
Megállsz,
Visszanézel,
Esetleg mosolyogsz,
De többet nem teszel.

Kérlek csak egy pillanatra,
Nézz rá,
Ágak, amik beszélnek,
Törzsét alkotják,
Hisz nem több ő,
Mint társai,
A beköszönő fák.

S ha majd újra egy faluhoz érsz,
Figyeld őt,
Hisz biztosra veszem,
Ha nagyon figyelsz,
Meghallod,
A csendes köszöntőt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-14 12:51:31
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-14 12:51:31