Én! Legyél enyém!
Keresek valamit,
mint kivert, fázó kutya a menedéket.
Keresek valamit,
mint hadbavonult anyja a visszatértet.
Keresem világom,
hol nem növeszt tövist a rózsa,
és hol a félelemtől a vadak
nem támadnak rá a kóborlóra.
Keresem az arcot,
kinek rejlik valami szemében,
és a konfekciók őrlő zaja,
nem parancsol ösztönt a fejében.
Keresem a percet,
mikor megnyugszik a borús bolond
és vak, gyermeki szeretet csalja
torzult tekintetére a mosolyt.
Keresek valamit,
ami ott van mindenkiben mélyen
és jajgatva szabadságot kérlel
az erkölcs nyomorult börtönében.
Keresem szüntelen,
ha bolond is leszek vagy nincstelen,
keresem, keresem és keresem.
ÖNMAGAM.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
