Maraadj
Téged látlak a kávéhabok között,
ha ébredni készül a szellem, véled
táncol, kavarog a füst, hódol néked
a pillanat is. Vetett ágyam fölött
lebegő tested zár éjszakát, törött
pohár ad méla dallamot. Igézed
az álmodót. Hulló mosolyom, érzed,
arcod simogatja. Várlak, míg szökött
árnyad fölött kábán pálcát tör a nap,
a kéjt mulasztó, zsémbes, földre bukott
talp, a szívem-járta, fej fölötti kard.
Itt vagy? Tán csak lidérc-ígéret, és majd
elillansz … maradj. Eh, most látom, hullott
kezem gyűrve-őrzött fényképedre tart.
(2011.03.12)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-03-12 12:37:41
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-12 12:37:41
