A más

Látott már Csupaszfülűt, hogyne látott volna. Az volt
maga is. Úgy nézett ki, mint ő, mégis kimondhatatlanul
más volt. Hatalma volt. Ellenállhatatlan. Bármit csinált,
ő is azonnal azt tette. Ha felemelte bal mancsát, ő is kénytelen
volt. Ha eltátotta száját, eltátotta ő is. Ha üvöltött, muszáj volt
üvöltenie. A hangok, amiket a Szőrösfülűek elleni rajtaütés
előtt hallott, öld meg mindet, aprót, nagyot, fiatalt, öreget, az
övé voltak. Nyúlisten. Rogyott a földre. Hát mégis létezik.
Felkapta a répás melletti bokorban talált lapos hideg tárgyat,
a hátára vette és elindult a többiek felé. Foncsorral fölfelé vitte,
nehogy félelmében leszakadjon az ég, ha megpillantja benne.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-15 11:12:14
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-16 11:52:33